Tárgyjelzés nyomkövető kutyáknak

Tárgy jelzés a nyomkövető kutyák számára  <<eredeti forrás a linken Gritty K9

Ismét sok kérdést kaptam ezzel a videóval kapcsolatban, és úgy gondoltam, jó ötlet lehet részletesebben elmagyarázni a folyamatot. Ez egy módja annak, hogy megtanítsunk egy tárgy jelzést a kutyák nyomkövetésénél. Nem használnám keresőkutyáknál, mivel állítólag konkrét célszagokat jeleznek, és teljes jelzésüket sokkal később tanítják ki a képzési folyamatban.

Nyomkövető kutyának minden olyan tárgyon jeleznie kell, ami emberi illatot tartalmaz a pályát bejáró személytől. Ez azt jelenti, hogy mindenféle tárgy lehet különböző méretű és anyagú. Normális esetben játékjutalmat is használunk a nyomkövető kutyáinknak, de ez a gyakorlat azoknak szól, akiknek a kutyájuk alacsony motivációval rendelkeznek a játékok iránt, vagy azoknak, akik játékukban konfliktusokkal küzdenek. 

Itt úgy használjuk az ételt, hogy egy kicsit nagyobb intenzitást keltsen, mint ha csak elejtenénk a darabokat. Fedőt használunk és alá tesszük a csemegét. A fedőt abba a pozícióba és távolságra helyezzük, amelyet később a pályán szeretnénk, ha a kutya jelezne. 

A kutya hamar megtudja, hogy a fedő alól jön a táplálék, ezért a kezeim helyett természetesen a fedőre kerül a fókusz.

A legfontosabb, hogy kezdetben igazán magas jutalomfrekvenciát használj. A kutyának ne legyen ideje felnézni az ismétlések között. Töltsd fel a fedőt egy új étellel, amíg a kutya még megeszi az első darabot. Ez a frekvencia magasabb intenzitást épít fel, ami egy kicsit kompenzálhatja azt az intenzitást, ami hiányzik abból, hogy nem használsz játékjutalmat.

Amikor a kutya pár másodpercig a fedőn tudja tartani a fókuszát, akkor inkább a fedőre vagy mellé kezdjük el dobni az ételt. Néha újra visszatérünk a fedő alá helyezéséhez.

Következő lépésben váltunk egy másik és kisebb tételre, például egy érmére. Az átmenet most már könnyű, mert a kutya jól koncentrál, és elvárja, hogy a tárgytól vagy azon kapjon jutalmat.

 Az utolsó lépés, hogy hozzáadunk egy rövid keresést és összekapcsoljuk a keresést a jelzéssel.

 Most már készen állunk, hogy használjuk a nyomkövetési tréningen.

https://www.facebook.com/share/v/16cNKimTcJ/

A kutya karektere

Rottweilerben a finneknek van karakter tesztjük, azt lefordítottam nehezen, meg volt másvalaki  által le fordított nagyon régről. https://siroccorottweiler.hu/finn-karakterteszt/

Itt a linken le van írva mennyi mindent kell figyelni, amikor a kutya jellemét, vérmérsékletét akarjuk értékelni. https://siroccorottweiler.hu/karakterteszt/

https://siroccorottweiler.hu/mh-egy-leiras/ 

Ezt a sok ismeretet, hogyan ültethetjük át a gyakorlatba? Más szemmel nézzük a kutyát és valódi tudás birtokában megleljük a megoldást és nem agyon ijesztjük a tulajdonosokat a gyilkos rottweiler képével, no meg nem nézünk egy kutyára megvetően, ha valami gondja támad a környezet ingereivel avagy tárgyakkal. 

Pl. Amikor egy bizonyos tárgytól tart a kölyök, növendék kutya és láthatóan megijed. Nincs más dolgunk, mint elkezdjük hozzászoktatni úgy, hogy a környezetet alakítjuk ideálisabbá, nem elszenvedjük, de irányítjuk az eseményeket. Arra törekszünk, hogy a kutya ne ijedhessen meg. Elöszőr nagyot kerülünk a tudott "félelmetes" tárgytól, ha nincsen reakció közelebb kerülünk, majd még közelebb, majd mellette megyünk el. Az is megoldás, hogy egy szeretett személy áll a tárgy mellett (takarva azt valamelyest) és úgy haladunk el néhány alkalommal. Nem állunk meg, de tovább megyünk vissza fordulunk és úgy üdvözöljük a kedvelt személyt. (nem egy nap alatt végig csinálva mindent, de módszeresen egy-egy szakaszon túl jutva- figyelve a kutyát. Nem sajnálva, nem rángatva, de nyugodtan, céltudatosan vezetve a kutyát. Nem tilos játékkal átvezetni azon a szakaszon. Ez volt amit én egy konkrét esetben fogalmaztam meg mit is lehet tenni, mit tartalmaznak az általános tanácsok. 

Hogyan ültessük át a saját gyakorlatunkba a "tudományt" -ajánlottam a témát egy linkkel 

https://www.facebook.com/photo/?fbid=674456120741995&set=a.542408313946777

Ebből röviden: „A menedzsment annyit jelent, hogy a környezetet próbáljuk úgy alakítani, hogy a nem kívánt viselkedés ne jelenhessen meg, a kutya nagyobb eséllyel tudjon jó döntést hozni. Véletlenül sem azt jelenti, hogy a szőnyeg alá söpörjük a problémát, csupán egy elengedhetetlen elemét biztosítjuk a sikeres és etikus(!) terápiának.”

Másik link 

A deszenzitizáció, azaz egyszerűen mondva fokozatos szoktatás azt jelenti, hogy bár lehet, hogy az adott inger (pl. karomvágó olló, másik kutya, roller) akár ijesztő a kutya számára, azzal stressz szint alatti️ ingerintenzitáson ismertetjük, a kutya saját tempójában.

 

Harmadik fontos link 

A félelem nagyon sok problémát okoz kutyákkal kapcsolatban, különböző szempontból. Ott van például az agresszió a gazdával, vagy idegenekkel szemben, a gyerekek biztonsága, de állatjóléti szempontból sem elhanyagolható, hiszen a folyamatos stressz, félelem és a szorongás megrövidíti az állat életét. Az nem kérdés, hogy az emberek szeretnek félni, ijedezni. Keresik az ijesztő dolgokat: horrorfilmeket néznek, menekülőszobákba járnak, extrém sportokat űznek stb. Egy külön cikket érdemelne, hogy voltaképpen miért van ez, egy dolog mindenesetre biztos: az állatokra mindez nem igaz. Az állatok nem szeretnek és nem akarnak félni.

Karakter tesztek 

Alkalmassági, viselkedési karaktertesztek a kynológiában azt hivatottak elősegíteni, hogy a tenyész-, szolgálati, sport-, munka- és vadászkutyák szelekciója minél hatékonyabban szolgálja az adott célkitűzéseket. Az erre irányuló próbálkozások régmúlt időkre tekintenek vissza. 

Az első próbálkozást (Hutchison, 1934) azonban egészen a 80-as évekig hosszú szünet követte. Ekkortól viszont többen is sikerrel dolgoztak ki különféle teszteket (Bodingbauer, 1980; Goddard/Beilharz, 1982/83; Seiferleund Leonhardt, 1984; Wilsson/Sundgren, 1997; Slabbert/ Odendaal, 1999; Bradshaw/-Goodwin, 1999; Rüfenacht, 2002; Svartberg/Forkman, 2002; Saetre, 2005; Jones/Gosling, 2005). Ezek a tesztelési lehetőségek a mai napig jól használhatók, és kivétel nélkül arra irányulnak, hogy lehetőleg nagy pontossággal felmérhető és meghatározható legyen, hogy az adott kutya egy-egy előre meghatározott használati célnak megfelel vagy nem felel meg.

Videó egy karakter tesztről. Kacsa vadász retriver. 

A gazda mellett két bíró hölgy látszik. Ők értékelik a kutyát. Ez egy valós teszt, ahol felmérik a kutya természetét, pontokkal és szöveggel értékelnek. Amit fontos látni, hogy nem hagyják benne kutyát a kellemetlen szituációban, de nem is oldják meg helyette a helyzetet. Arra kíváncsiak, hogy az adott helyen, tárgynál mennyi idő alatt oldódik a kutya és hogyan lép át a helyzeten. Ezt fiatal korban (egy év felett) és fiatal felnőtt korban lehet elvégezni 2 éves-ig. Aztán amikor meg van a kutya teljes körű felmérése, tudnak javaslatot tenni a hosszú távú nevelésre, kiképzésre.

Ez az írás egy látszólag jelentéktelen probléma megoldására született,  ami azért vált problémává, mert a rottweilertől elvárás, hogy kivételesen bátor és tettre kész kutya legyen. Kölyök korba bekerül egy nagyvárosba és ott "magától" mindent tudnia kellene, hogy ne nézzenek rá sanda szemekkel. 

Mondom és nem csinálja

Az emberi nyelvet tanítani kell! Pont úgy, mintha mi idegen nyelvet tanulnánk! A kutya képes megtanulni szavakat, de hosszú hónapok, rendszeres foglalkozás kell ehhez. Ám nem a beszéd, irányítja! Főleg nem kölyök korban, alig elválasztva a kutya családjától. Ezért a hármas egység kezdetben: Vezeted az orránál fogva, vagyis az ételszagával motiválod, kelted fel az érdeklődését, adod a testjeleket, hozzáérsz, mutatod, ránézel, ő visszanéz, és ehhez kapcsolódik a hang, nem a szöveg, de a hangsúly, ami fontos! Hogyan tanulunk idegen nyelvet? 

Többnyire rámutatunk egy tárgyra és mondjuk a szót, vagy az adott cselekvéshez kapcsoljuk a szót. Majd ismételjük, memorizáljuk, majd ismételjük és memorizáljuk. Egészen addig, amíg gondolkozás nélkül, reflexszerűen jön az idegen szó is, a tárgynál, a cselekvésnél. A KUTYÁNÁL UGYAN ÍGY TANÍTJUK A SZAVAKAT!

Megmutatjuk a helyes pozíciót, pontosan ugyan azt ismételjük, amíg reflexszerűvé nem válik a cselekvés. NAGY különbség, hogy az embernél van hosszú távú emlékezet, a kutyánál viszont nincs!  Így nem a gondolat, de a reflex vezeti! Ezért kell mindent úgy csinálni, egyformán és pontosan, hogy reflex szerűvé váljon a cselekvés. Majd az adott pozícióhoz egy szót is kapcsolunk hogy arra a  hangra, azaz vezényszóra mindig azt a cselekvést hívjuk elő! Az időben adott jutalom, ami rögzíti az adott cselekvéshez a szót is!  A feltételes reflex csak így tud kialakulni!

A szózuhatagból a kutya semmit nem ért! Ezért felesleges folyamatosan mondogatni a vezényszavakat és sürgetni, vagy biztatni a kutyát a feladat végrehajtására. Én a legelején nem is használok semmilyen szót, csak rádicsérek a kutya ösztönös tevékenységére, amit motivációval, a falat mozgatásával érek el! Nekem ez természetes módon megy, hiszen jól ismerem a kutyákat, tudom mire hogyan reagálnak.

Példaként a labda visszahozását említhetem. Apróságnak tűnik, de a titok a részletekben rejlik.
Amikor eldobom, a labdát a kutya akkor fogja felém hozni, ha elfordulok, és más irányba mozdulok! Hiszen szoros a kapcsolatunk és követni akar egyrészt, másrészt azt látja, hogy nem veszélyeztetem az ő zsákmányát! Indul, felém jól van okos vagy, mondom elégedett hangsúllyal, és amikor odaér ismét dicsérem. Örülök, hogy a szájában a labda, tárgy, nem akarom eresztetni! Azt később tanítom. Majd ha 20-ból 20-szor mindig visszahozza, akkor kap az egészhez vezényszót. Akkor tanuljuk az egész játékhoz a szavakat, hogy a majdani kiképzés kezdetére az is rögződjön!  Minden gyakorlatnál, tanulandó feladatnál így teszek!

Vagy említhetjük a behívást is. Nem felé megyek, de távolodok tőle, ha azt szeretném, engem kövessen, azaz jöjjön oda hozzám. Hiszen a mama kutya nem hívással veszi rá a követésre, hanem azzal, hogy irányt mutatva neki elindul határozottan a cél felé. A kölyök meg követi. A követés ösztöne erősebb, mint parancsszavakra hallgatva engedelmeskedni! 

Miért írtam ezt le?

Az utóbbi években nagyon sok film, TV műsor foglalkozik a kutyaneveléssel, a kutya viselkedészavarának helyrehozásával. Általánosnak mondható, hogy a legtöbb baj, viselkedészavar, a helytelen nevelésből fakad. Mitől lesz helytelen egy nevelés? Attól, hogy a kutyáról, mint állatról sokszor gondolnak mást az emberek, mint ami a valóság. Túl sok emberi tulajdonsággal ruházzák fel őket, kölyökkutyákról azt képzelik olyanok, mint a gyerekek. Beszélnek hozzá, megmondják, hogyan viselkedjen és akkor azt tudni is fogja. 

Megtévesztő, hogy a kölyökkutya figyelmes, érdeklődő és látszólag azonnal végrehajt dolgokat, amit mondunk neki. Azaz, képes végrehajtani valamit, amit kitartóan ismételgetünk. Ez még nem a "megtanult" viselkedés, amit minden helyzetben és azonnal végre fog hajtani, ha beszélünk hozzá. A kutya nem szóból ért, más nyelven kommunikál és másként tanul.  2011.11.21. 

Elmegyünk egy csoportos képzésre

Szembesülünk vele, hogy a kutya minden másra figyel, ám ránk a legkevésbé! Megpróbálunk a feladatnak megfelelni, de a kutya szétszórt, egyre figyelmetlenebb. Esetleg morog, hátán fel áll a szőr, egyáltalán nem kelti barátságos kutya benyomását. Ez zavarba ejtő, idegesítő és valljuk, be kudarcélményt okoz. Emelt hangon utasítgatjuk, parancsolunk, hiszen a kutya tudja már ezeket, nem is értjük, most miért ilyen makacs? Nem makacs és nem is önfejű, de rosszul érzi magát a szituációban!

Két eset lehetséges.Túlpörög, izgága vagy letompult, lusta lesz. 

Azok a kutyák, akik az őket érő ingereket úgy reagálják le, hogy túlpörögnek, izgágán zizegnek, feladják a leckét, mert látványosan renitensek. Nehéz őket megfelelően, jól motiválni, mert képtelenek koncentrálni. Ha éhes azért, ha nem éhes azért. A letompult, lusta kutya szájában megalszik a tej és úgy kell noszogatni, hogy lépést tartson a csoporttal. 

Mindkét esetben ugyan az a megoldás

Ahhoz, hogy egy gyakorlás jól sikerüljön, rá kell hangolódni a munkára, a kutyának is és a kutyavezetőnek is. Nehéz ez, ha a környezetben sok az elvonó inger.

Mi az elvonó inger?

Ilyen elvonó inger maga az idegen környezet, a sok kutya, a sok ember, akik ráadásul mozognak, beszélnek, zajosak és még csak "be sincsenek mutatva" a kutyának. Azaz nem szocializálódtak egymáshoz, csak tornasorba állították őket egymás mellé.

Mit tehetünk?

Első lépésként, azt kell elérni a kutyánál, hogy ránk fókuszáljon és a közös munkára! Ehhez nekünk kell toppon lenni, végig gondolni mit is szeretnénk tanítani a kutyának és hogyan. Nem szabad idegesnek, gyorsnak lenni, de a nyugalom a higgadtság nagyon fontos! Akkor is, ha a kutya mindent elkövet, hogy ez ne így legyen! Bármilyen kapkodó, hirtelen ingerült, nekünk nyugodtnak kell maradnunk! A nyugodság nem lassúságot, de megfontolt irányító szerepet jelent. 

A kiképzés kezdetén más szakaszba lépünk a kutyával és ezt értésére is kell adni. Motiváljuk, jutalmazzuk, de munka van! Meg kell értenie, hogy mi irányítjuk.

Eljön az idő, amikor a nevelésben, kiképzésben tovább kell lépni és meg kell követelni a tanultakat, így szoktam én mondani. A meg kell követelni hallatán, a muszáj szó ugrik be majd mindenkinek. Ám a meg kell követelni nem kérlelhetetlen szigorúság, durvaság, erőszak, hanem tudatosság, következetes, céltudatos kiképzés. Első lépés ebben a koncentráció növelése! Ezt otthon is gyakorolhatod, de bizony az iskolában szintén gyakorolni kell. Csoportban és mozgásban ez nagyon nehéz, de nem lehetetlen, ha felkészülten vágsz bele. Ezért azt javaslom, gyakorold előbb az iskolán kívül! Majd gondold végig, a csoportban hogyan lehet ezt kivitelezni.

Sok kutya van, amelyik idegen helyen, idegen kutyák társaságában nem fogadja el az ételt, a juti  falatot! Ez nem tragédia, nem kell erőltetni! Ilyenkor jól jön egy motivációs tárgy, de a hangod is motiváló, jó helyettesítő lehet! Labda, hurka, egyéb, amit otthon kondicionálni kell. Azaz egyenértékű jutalommá kell tenni a tárgyat, mint ahogyan a hangod is!

Hangodról itt!  A tárgy csak akkor lesz nagy értékű jutalom, ha ritka kincsként akarja megszerezni a kutya! Vagyis abban az időszakban nincs unalomíg játék azzal a tárggyal. Lehet a jutalmakat kombinálni, felváltva alkalmazni a feladatok között is.

Itt egy link az összpontosítási gyakorlatokra:

http://undogmatik.blog.hu/2016/02/02/osszpontositasi_gyakorlatok

Forrás: Sophia Yin, Focus Exercises Poster

"Ezek a gyakorlatok akkor működnek a legjobban, ha gyorsan, pontosan jutalmazunk és mozgunk, valamint olyan testtartást veszünk fel és úgy tartjuk a karunkat, hogy a jelzéseink egyértelműek legyenek. A következő minták egyszerű gyakorlatokat ötvöznek olyan módon, hogy az önre való összpontosítás szórakoztató legyen: ültetések hátrafelé haladva, láb mellett követés, ültetés láb mellett és tempóváltás." Ugyan ezt IPO képzésben, ütemváltások, fordulatok, kis kör balra, kis kör jobbra, balra át, jobbra át, menetközben ül a kutya, menetközben fekszik a kutya… gyakorlatokként „vezénylik le „ 

Amikor csoportban dolgozol, akkor is ügyelni kell arra, hogy ne mechanikusan és ne végtelenített módon gyakorlatoztasd a kutyát. Nem véletlen, hogy a kiképzés elején, kicsi részgyakorlatok, szösszenetek vannak sok jutalommal, lazítással. Ha egyénileg dolgoztok, akkor is ügyelni kell, mert nagyon könnyű túlterhelni a kutyát, főleg a kezdeti követel időszak elején.

Nagyon fontos, hogy a lassú, kissé melankolikus kutyát élénkíteni kell és nem lelassulni hozzá! Őt nem a húzásról kell leszoktatni, de rászoktatni egy élénk mozgásra, gyors reagálásra!

Szóval röviden: Ne a csoportvezetőtől várd a csodát, hogy ő majd néhány trükkel rávezet a tudnivalókra és ettől a kutyád jól nevelt lesz! A kutyakiképzés, nem egy elvont tudomány! Megtanulható. Hasznos a hétköznapokban is.

kiképzés= cselekvés, kiképzés szinonimája = felkészít Fontos a szavak jelentését tisztázni, mert sok félreértés, félre magyarázás van a témában. Nem kell elutasítani a kutya kiképzését, hiszen az egy nagyon alapszintű tudással is művelhető. Semmi mást nem takar, mint egy általunk elvárt cselekvésre megtanítani a kutyát.

Magasabb szinten, felkészíteni egy adott vizsgára. Szóra, jelre csak egy kiképzett kutya tud bármit is végrehajtani! Az összes többinek meg csak úgy sikerülni szokott, mert jól olvas az ember testjeleiből, vagy az ember jól rángatja a pórázt. 😃😄

Kutyaiskola, helyes póráz kezelés

Rendre visszatérő kérdés, mert nem működik jól valamiért, az adott szituációban, vagy a kapott tanács nem érthető. Hogyan vezessük pórázon?!

Melyik módszer a legjobb, hogyan kellene helyesen csinálni?  Rántsam, noszogassam, csalogassam falattal, büntessem , legyek szigorú vele? - hangzik  el, rendre a kérdés újból és újból.  A témát sokan és sokféleképpen leírták már én is többször. Most  egy oldalra gyűjtöttem a linkeket, videókat. Itt csak az írásra és az illusztrálásra van lehetőség, de a gyakorlatban  a kutyához és az adott gazdihoz, helyzethez kell igazítani hogyan "kell". Azaz hogyan a legjobb kettőjüknek. Hiszen "csak" a napi városi sétához, vagy "csak" az alkalmankénti sétához, vagy vizsgához, más -más a követelmény. 

A kutya temperamentuma, motiváltsága, külső környezet hatása is nagyban befolyásoló tényező.

Minden iskolán és minden oktató másként magyarázza el, az oktatók beleteszik saját tapasztalataikat, meggyőződésüket-hogyan is kell. Én is eltudom mondani több formában. Meg is teszem, amikor látom szemtől szembe a gazdit, aki bár hallja, de nem érti az információt. Vagy érti, de képtelen a kutyát azonnal  a mondott módon vezetni. Idegen kutyát sose veszek ki a gazdi kezéből, verbálisan magyarázom, vagy  másik kutyásra irányítom a figyelmét és úgy  oktatom. Saját tenyésztésű kutyáinkkal is így teszek, de a végső esetben őket ki tudom venni a gazdi kezéből, hiszen erős kapocs van közöttünk még az alomban töltött időből. Szóval, mondom és mutatom. Jaj, nagyon húz, nem bírok vele, hogyan szoktassam le erről? írtam erről sokszor  mert tipikus és gyakori kérdés. Olvasd el majd ezt is , a sétákról így írtam amikor  ezredszer kérdezte valaki.

Mivel nekem évek óta adott a lehetőség, hogy a születésétől, látom ismerem a kutyáimat picit más a viszonyunk, ezért a tanulás folyamatos, az alomban elkezdődik. Ám minden egyes új kutyát, nekem is meg kell tanítani az alapokra, a városban való közlekedésre! Automatikusan és magától nem tudja! Abban az esetben, ha az anyjával, vagy a másik kutyával vinném, a KUTYÁHOZ igazodna, ő irányítaná a kölyköt, nem én!  Persze ez esetünkben előny is, mert az anyja, a többi kutya jól nevelt, szoros kötödéssel van felém. Ennek ellenére nem bízhatom a kutyára a teljes tanítást, mert később önállóan, megbízhatóan VELEM  kell "dolgoznia " minden új kutyának! 

A kutyának az munka, hogy rám figyel, vezényszóra végrehajt formagyakorlatokat, ügyességi feladatokat. Ezek a gyakorlatok helyettesítik a vadászatot, az élelemszerzést, ami a ragadozó állat múltjából fakadó "öröksége" ösztönös képessége  a kutyának! Ebben a videóban : -katt a szövegre 'Ha megnézed a filmet láthatod hogyan vezetem pórázon az utcán szájkosárban és fegyelmezetten közlekedve. Laza pórázon, de láb mellett halad a kutya, céltudatosan haladunk. Nem lődörgök, nem bámészkodom, nem telefonálok, de még csak nem is beszélgetek senkivel. Bár nem nézek a kutyára és a kutya sem rám, azért koncentrálunk egymásra. A kezem, a hangom, a testtartásom  irányítja a kutyát. 

Nem külön- külön, de egyszerre! Én látom és figyelem a környezet eseményeit, fejben tudom mi történhet, hogyan viselkednek az emberek, mi történik, ha jön egy autó. A kutya nem tudja előre fejben, mi fog történni, csak az őt érő ingerre reagál! Ezért, ÉN közvetítek a kutyának, én irányítom pórázkezeléssel, megtanult vezényszavakkal ! Nem várom el tőle, hogy tudja lassítani kell, kerülni kell, gyorsan, vagy lassan kell haladni, vagy netán várakozni kell! Én,  a gondolkozó ember tudom, hogy a városban hogyan lehet és kell közlekedni!  Úgy, hogy nekem is, a kutyának is, a többi embernek is jó legyen!

Más helyszín, más feladat. 

Bal kézben a falat ...katt a szövegre! Lásd és olvasd a linken részletesen. Röviden >>>Póráz a jobb kezemben, lazán! A jutalomfalat a bal kezemben. Nem a falattal csalogatom a kutyát, hanem  motiválom  és a kívánt pozícióba hozom, majd a jóra jutalmazom, megerősítem a helyes viselkedést! 

A kis kitérő után térjünk vissza az iskolai tanuláshoz. 

 

Mi így csináltuk csoportban, amikor már megtanulták a gazdik, a pórázon vezetés helyes technikáját! Sokat és sokszor kell ezt még gyakorolni, hogy készség szintű tudás legyen és bárhol, bármikor, bármilyen elvonó inger között ez működjön is! Az első videóban láthatod a pórázkezelést, amikor gyakorlott kutyás vezet egy kutyát, aki a tanulás elején van. A kutya nem az övé, de nem itt kezdenek ismerkedni az alapokkal. Otthon, négyszemközt, elvonó ingerek nélkül  már többször gyakoroltak. Majd >>>

Paskal, a két éves dog. Neki a kutyák közötti viselkedéssel volt gondja. Támad, vagy nem hallgat a gazdájára, ha mást fontosabb dolognak gondol. Behívás problémával jött konkrétan, de egy sor dolgot helyre kellett tenni mielőtt a behívásra tértünk volna. Harmadik hétvégét töltötte velünk és annak az eredményét láthatod a videón. Ez összesen hat alkalom, 1-1 óra foglalkozás volt a csoportban. Utána, előtte beszélgetés, tanácsadás, na meg a házi feladat.

Nézzétek a kicsi westit a csoportban! Ő azért jött, mert a kutya neveletlen, ugatós és nem tudja hogyan nevelhetné jól. Az ugatásról szerette volna leszoktatni, mert a campingben, vagy idegen helyen állandóan ugat. Miért ugat? Volt a kulcskérdés, amit megfejtettünk közösen! Kiderült sétálni sétált rendszeresen, de sose engedték szabadon játszani, hancúrozni, se parkban, se sehol a lakáson kívül. Az indok : ha elengednék nem jönne vissza. Ő összesen három alkalommal állt be ( a felvételig) a csoportba. Még egy óvodás napot is eltöltött velünk, hogy szabadon játszhasson és a játékból elhívást gyakorolni tudja a gazdi. 4 X 1 óra, +tanács+ otthoni napi gyakorlás, alatt jutott erre a szintre. Megbeszéltük miért ugat,  kapott egy javaslatot mit tegyen, miért más szemlélettel álljon  a kutyához. Esélyt kapott a kutya és a parkban lekerült a póráz és lám, szabadon engedve se szalad világgá! Ettől az ugatás is abbamaradt, mert nem kellett hosszasan ugatnia, megértették miért ugat és reagáltak rá. Nem tiltással és nem szidással, mert  elfogadták, hogy a kutya közölni akar valamit az ugatással. Jobban  odafigyeltek a kutyára és a hosszas, órákon át tartó ugatás megszűnt.

Vissza a pórázon vezetésre, és egy fontos gondolat. A mechanikus, robotszerű pórázon menetelésnek órákon át, semmi értelme nem lenne, attól csak kedvetlen és feszült lenne a kutya, nem megtanulná, de elunná a gyakorlatozást! Változatos helyzetekben gyakorolunk, kombináljuk  a feladatokat. Pórázon vezetjük az ügyességi feladatok közben is, ami tanulás és lazítás is egyben! A közösen végzett feladatok alakítják a kutyával való kapcsolatunkat. Mi megtanulunk figyelni rá, ő megtanul figyelni ránk és egyre kevésbé lesz szükség a pórázra. Majd póráz nélkül, szóval is láb mellett tarthatjuk, mert szívesen van velünk. A városban kötelező a póráz használata, a napi sétákhoz elengedhetetlen kellék. Ám a póráz csak egy hasznos eszköz, nem a büntetés, korlátozás  és nem is a fenyítés eszköze! Ha ütöd vele, ha rángatod, ha lobogsz a végén, a séta minden lesz, csak nem örömteli tevékenység a kutyával. A formát, a  vezényszót megtanulva "lábhoz" a szép, koncentrált követés is meg lesz, a legszükségesebb helyzetben avagy vizsgafeladatként! 

Hiszed, nem e, a mi kutyáink nem csak a pályán tudnak "rendesen" viselkedni.(2013.julius 9.) 

Variációk a fekszik tanítására

 Nézd! Régen így tanítottuk a fektetést.

Ma így tanítjuk, póráz rántás nélkül, falat megvezetéssel

Alább a kikötött kutyát látod helyben ültetésből a pozíciókat gyakorolni vezényszóra. A kikötés az egy segítség, hogy ne üljön a gazdi elé, hanem értse meg a távolról irányítás mibenlétét is.Menetelés közben vagy állásból a kézmozdulat ugyan az, mint a régi fektetésnél, de itt is póráz rántás nélkül. 

Azaz a vezényszóra való végrehajtást tanítjuk meg, kényszer és rángatás nélkül. Amíg a szó nincs meg, pontosan nem rögzült az adott pozícióhoz, a kutya nem vagy csak véletlenszerűen fogja szóra végrehajtani, mert a mozdulatok, a szeme előtt levő kép hiányzik neki. Nem érti mit beszélsz.

Ezen a videón látszik, hogy tanítani kell állni és állásból is lefeküdni

Nézd, hogy a sokszor gyakorolt elemet ismétli a kutya. A videó vége felé már majdnem állásból fekszik le, de mégsem, mert az ő fejében is úgy állt össze a kép, hogy ül-fekszik egybe tartozó dolog.

Következő példa alább

A fotón egy egyszerűnek látszó feladat van, de az is öt egységből áll, mind külön tanulandó elem! Dobos ül és figyelj. Már azt a pillanatot látod, amikor a kutya várakozik a falatért. Leült, kapott azonnal egy falatot, majd a gazdi várakoztatta, hogy szépen, türelmesen üljön. Dobos meg is tette, mert már megtapasztalta, hogy ha ebben a pozícióban várakozik, jutalmul megkapja az áhított falatot. Nézi is a falatot, nehogy el tűnjön a szeme elől! Amikor ezt így gyakoroljuk, a kutyát úgy kondicionáljuk, (alakítjuk ki a feltételes reflexet) hogy később már a testtartásunk, a kezünk ilyen mozdulatára is leül és várja a falatot. 

Ez nem baj, ha pont ezt akarjuk tanítani, hogy erre a kézjelre üljön le, majd várjon egy kis ideig a jutalomra. Csakhogy a tanítás célja zömmel nem ez, hanem az ül -mint feladat tanítása! Mikor ez így sikerül az emberek tévesen azt gondolják, hogy a kutyát már megtanították ülni. Azaz néhány jó ismétlés után tudja a kutya mit is jelent az ül szó! Sőt, azt is tudja, ilyenkor figyelni kell. 

Mindenki meglepődik később, hogy ez mennyire nincs így. 

Más helyszínen, más helyzetben, a kutya nem ismétli ugyan ezt. Akkor jön a bosszankodás, hogy a kicsi kutya engedetlen és nem csinálja azt, amit mondanak neki. Pedig nem engedetlen, csak jó eséllyel még a szót nem tanulta meg. Itt még az ember test, kézjele, és a kapott falat alapján rögzítette magában az eseményt!  A fekvő pozícióval és vezényszóval ugyan ez a helyzet. A test, a kézjel, a gyakorolt szituáció miatt ismétel a kutya, de a szavakat nem érti, így felesleges ismételni unos untalan! Pont annyi hatása van, mint amikor két más nyelvet beszélő ember egyre ingerültebben, hangosabban magyaráz a másiknak!

Lásd tovább itt sem mozgásból fekszik megvezetéssel, előbb ül és utána fekszik. A gyors menetelés, a mozdulatok gyors reagálásra késztetik a kutyát. "Megvezetés"- az élelemmel ami jó hajtóerő, hiszen az ember szava még semmit nem jelent neki! Néhány (3) hete van a családban, még csak tanulják egymást. 

Ha idegen tanítja a kutyát a gazdinak pont úgy és pont azt a mozdulatot kell elsajátítania a szó ritmusával, hangzásával együtt, mert egy más ritmusban és hangzással kiejtett szót nem ismeri fel a kölyök kutya. ( a mozdulatot, a testjeleket sokkal hamarabb rögzíti, hiszen az a kutyáknál természetes kommunikációs forma, a morgással és az ugatással együtt.) 

Vezényszavak

 

 

Ráhangolódás a kutyára

Ráhangolódás a kutyára. HOSSZÚ HÓNAPOK, folyamatos tanulás következik minden új ebbel, hiszen a kutya fejlődésével más-más szakaszok, problémák, megoldandó feladatok lépnek be az életünkbe. 

Reménytelennek tűnő helyzetek, lassú haladás érzése van az embernek, amikor kölyök kutyát nevel. Olyan jó lenne, ha a kutya mindent tudna, csak öröm lenne minden együtt töltött idő.
Ezzel szemben, nem lehet vödörrel önteni a tudományt, a kiskutya fejébe, bármennyire is szeretnénk. Irreálisan magas követelményeket állítani, nem érdemes, hiszen a kölyök szervezetének fel kell épülnie, elég érettnek kell lennie fejben, agyilag, hogy nagyobb terhelést elbírjon! Egyetemre se iratunk be egy csecsemőt. 
Csalóka a látszat, hogy az értelmes kutya mindent megért, hamar ismétel, másol dolgokat. A kiskutyák új tulajdonosait rendre figyelmeztetni kell, hogy vegyék komolyan az alapok lerakását, ne csak elvárásokat fogalmazzanak meg a kutya felé. 

Nincs varázs trükk, ami elvégzi helyettünk a kutya nevelését. Ám lehet úgy csinálni, hogy pihentető, de hasznos tevékenység legyen mindkettőnk számára, minden tanulás, minden esemény! Nekem célom volt, úgy kihozni a kutyából a maximumot, hogy nekem is, neki is öröm legyen. Természetesen, nem happy, meg örömteli minden, van bosszúság, rosszul elsülő dolgok, hibák, rossz döntések, bosszantó események. Lerendeztem, átgondoltam, tanultam belőle, aztán annyi. Igyekeztem nem rágódni a dolgokon. Egészen jól sikerült.  A tudatosság, a rutin türelmesebbé tesz. 

Tanítsunk

A TANÍTÁS során a kutyák természetes ösztöneire alapozzunk, az ő nyelvükre lefordítva igyekezzünk az emberi szabályokat, elvárásokat megtanítani nekik. Sok könyv leírás van ebben a témában, érdemes kutakodni, olvasgatni. Nincs kötelező módszer. Minden kutya és gazda egy egyéniség. Mindenkinek a saját elképzelése, lehetőségei, életritmusa szerinti megoldást kell megtalálnia. Ám ehhez tisztában kell lennünk a kutya tanulási képességével, korához és jelleméhez igazított elvárásokat kell támasztanunk felé. 

Az írásokkal, videókkal szeretném rávezetni a kutyatulajdonosokat, kutyájuk megismerésére, együtt gondolkozásra, új szemlélet kialakítására. Aki már felnevelt egy vagy több kutyát, kezdetben kételkedik, nehezen fogadja el, hogy új módszerekkel, körülményesnek tűnő, felesleges dolgokat tanítson. Értelmetlennek látja az új kiképzési, nevelési technikákat. Aki meg még sose nevelt kutyát, az elveszik a tanácsok erdejében. Ilyenkor igen lassúnak tűnik a haladás. 

Sok éves kiképzésvezetői tapasztalat, hogy nagyon sokan tiltakoznak a jutalom falat adása ellen. Az ellenérv: ne a falatért dolgozzon a kutya, de azért, mert én mondom neki, szeressen engem, értem csinálja meg a feladatokat! Az én válaszom ilyenkor röviden: Igen, nem a falatért kell dolgoznia! A folyamat, a tanítás végén, el is hagyhatjuk a jutalomfalatot, de addig igen nagy hasznunkra van. A finom falat ereje! Motiváció és jutalom is egyben. Nyelv, amit jól tud a kutya, természetes ösztönei. A szaglás, az evés, a szociális viselkedés, a család, a falka követése. 

Születése után a szaglás ami ösztönösen vezeti, 11-14 napos kortól lát és a harmadik hét vége felé kezd el hallani. Miért ne taníthatná az ember is így? A szaglásra, a látásra és  a hangra építve, így ebben a sorrendben! A falat szaga beindítja a cselekvést, a használt kéz, testjelek adják a látványt, a kimondott vezényszavak pedig hallás útján rögződnek. 2011.11. 28.

 

Új családba kerül

Amikor hazaviszed a kölyköt, meg kell ismertetned az új környezettel, ki kell alakítanod az új életét. Te még nem sokat jelentesz neki, hiába is beszélsz, utasítod, nem fog engedelmeskedni. Mi tenyésztőként egy jellegzetes kattogó hanggal hívjuk a kutyát az evéshez, majd később ehhez kapcsoljuk a nevét. Ezért, kölyökkutya tanítása az étkezésekhez kapcsolódik, hiszen döntően eszik, alszik, majd ahogyan nő, fejlődik, eszik, iszik, játszik, ismerkedik, a világgal majd utána alszik. 

A játék és az ismerkedés a világgal, azaz a tanulás szakasza egyre hosszabb. A te feladatod, kedves gazdi, hogy minden dolgot megtaníts neki. Az ember, a család szabályait te tanítod, az első perctől fogva, hogy hazaviszed a kölyköt! Az első lépés, hogy el kell érned, hogy a hangod jelentsen valamit, ha szólsz, hozzá figyeljen rád!

Mielőtt enni kap, mond a nevét, így megtanulja, hogy a nevére érdemes figyelni, mert az jót, kellemes élményt, kaját jelent!  A neve arra szolgál, hogy felhívd a figyelmét arra, hogy szeretnél kommunikálni vele! „Nézz rám, figyelj rám, mindjárt mondom, hogy mit tegyél”.

Az alomban, ideális esetben megtörténik a korai szocializáció. Figyelnek az emberre a kölykök, sokkal inkább magunkról kell a figyelmüket elterelni!

Ami mindig mozog, hangot ad, vagy nagyon ingerlően erős szaga van, az a tárgy köti le a kiskutya figyelmét! Ilyen tárgyakkal esélyem van elkerülni, hogy rám másznak, a lábam, a nadrágszáram, a kezem harapdálják. Pont úgy játszanának velem is, ahogy egymással és az anyjukkal teszik. Meg figyelhető az alomban is, hogy ha nem köti le őket bármilyen tárgy, szag, vagy bokor, valami ami lengedezik a szélben, játékra hívják egymást! Akkor kezdenek birkózni, egymást harapdálni.
Három nap elegendő, hogy a kutya otthon érezze magát, utána elkezdődhet a hosszú tanulás időszaka. Át kell vennünk az anya, az apa, a testvérek, a régi család nevelő szerepét. A kiskutya élete teljesen átalakul, új családja lesz!
A játék szerepéről egy kis emlékeztető! Sokáig és sokat kell játszania, hogy később ne legyenek gondok vele. Hat-nyolc hetes korban nem érheti lelki károsodás a kölyköket, mert ez tartósan megmarad és felnőttkorukban helytelen viselkedésben nyilvánulhat meg. Ezen időszakban erőteljesen növekednek, viselkedésük formálódik. A különböző fejlődési folyamatok hatnak egymásra, meghatározzák testi "szellemi" fejlődésük összhangját. A játék befolyásolja a fiatal egyed későbbi viselkedését. A hancúrozás komolyabbá, a harapások fájdalmasakká válnak és megmutatkoznak a dühösség első megnyilvánulásai. 

Megjegyzés: A játék-két kutya, vagy az alomban levő kölykök játéka, vagy a mama kutya és a kölykök játéka. Ezt kell pótolni, amikor bekerül az új családba a kutya! Nézd a videón, ahogyan az anyjuk tereli el a figyelmüket a szopásról, ami ösztönösen tör elő, a lengedező csöcsök látványától és a tej szagától. Lilu igyekszik rávenni őket, hogy ne szopjanak, de egyenek a tálból, vagy másra koncentráljanak!

                  

Fontos! Nem azért kell játszani vele, hogy kipipáljunk egy feladatot, hogy jól érezze magát a kutya! Azért kell játszani vele, hogy a játék során tanulja meg a szabályokat! Parancsok és utasítgatások, most még hatástalanok. Milyen szabályokat tanulnak az egymással való játékuk során?Ki milyen erős, hol áll a rangsorban, a harapással meddig mehet el, kit haraphat és kit nem, mikor kezdeményezhet játékot, mikor nem, mikor ehet, mikor nem., mikor van a pihenés és mikor a munka ideje.Szóval a család, a "falka" napirendjét meg kell tanulnia a kölyöknek. A kutya természetes (ösztönös-kódolt)viselkedését figyelembe véve tanítjuk az emberi beszédre, az emberi szabályok elsajátítására! Nem megy egyik pillanatról a másikra, hosszú hónapok folyamata ! 

Állatorvosnál

Mivel egészséges kutyáink vannak, igen ritkán megyünk orvosi rendelőbe. A védőoltás beadásához kihívjuk az orvost, már több évtizede. Így nincs alkalma a kutyáknak a rendelőhöz szokni és az orvoshoz sem. 

Amikor a kutya beteg és fájdalma van, még a szokásosnál is nyűgösebb, elutasítóbb. Legszívesebben elbújna, elrejtőzne és megpróbálná kialudni a fájdalmát. Ezt diktálja az ösztöne. Ezzel szemben mi minden mást akarunk tőle és bizony hívjuk, vonszoljuk, cipeljük idegen helyekre ahol még fájdalmat is okoznak neki. 

Minden rendelőbe menés nekünk is stressz, hiszen aggódunk a kutyáért, vagy, ha szűrővizsgálatra visszük, azért, hogy minden rendben legyen.  Bosszúságot okoz a várakozás, a sok-sok kutyás, na meg egyéb állatot hozó gazdi, akik elég önző módon csak saját magukkal törődnek. Ráadásul kicsi a váró, tele van taszító, meg nagyon érdekes szagokkal is.

Továbbra sem szeretném megszokni a rendelőbe járást, de bizony az ilyen helyzetekre is fel kell készülni. Ennek helye, nem kell, hogy a rendelő legyen, elég, ha hasonló szituációkat gyakorolunk. Itt is fontos lenne, hogy lazán, felszabadultan kezeljük a kutyát, ami azért nem egyszerű. Viszont ha, nehezített körülmények között is gyakoroltunk, az lehet támpont, hogy akkor hogyan reagált a kutya, mi kötötte le, mivel lehetett motiválni, mikor kellett a fegyelmezéshez, a pórázzal való korrigáláshoz nyúlni? Stb. stb. 

Nem tilos feltenni a szájkosarat sem, ha félünk, hogy megharap valakit! Természetesen ehhez is hozzá kell szoktatni előtte, pluszban még azzal is stresszelni hiba. Ha soha nem használtuk, jó eséllyel tiltakozni fog, igyekszik levenni. Idáig értem az írásban és nyomban ki is derült, hogy kölyökkutyát mi nem szoktunk rendelőbe vinni! Így csak azt tudom leírni, ahogyan ritka alkalmakkor tenni szoktam. Régen természetes volt, hogy házhoz jön az állatorvos, így a beteg kutyát nem kellett megterhelni az utazással, idegen emberek elviselésével. Sok éve tényleg ritka a betegség nálunk, az apró dolgokat megoldjuk magunk, komolyabb baj esetén meg specialistához megyünk. Viszont addigra egy jól nevelt, jól szocializált kutyánk van. Nem mások igényei szerint jól nevelt, de a sajátunk szerint, így bárhol, bármikor én csak a kutyára figyelek,  és azt teszem, ami neki jó! 

Nem akarom sem az orvost, sem az asszisztens úgy kiszolgálni, hogy folyamatosan a kutyám ellenére teszek. Nem cél, hogy idegen emberek jól érezzék magukat és gyorsan könnyen letudják a vizsgálatot! Viszont kötelező olyan módon megmutatni a kutyát, hogy ők jól tudjanak dolgozni, helyes diagnózist állíthassanak fel ! 

Ezért, ha nem muszáj, nem veszem igénybe az asszisztens segítségét! Én emelem, én fektetem, forgatom, fogom le! Amikor egyedül kevés vagyok, Győző jön, és ketten asszisztálunk az orvosnak ! Régen Győző tette ugyan ezt, egyedül. Volt, hogy agresszívan reagált a kutya, de eszünkbe nem jutott, hogy ne tudnánk fegyelmezni, szorosan tartani. 

Miért nem bízzuk az asszisztensre? Mert, tudjuk, hogy a kutyáink „rottweilerek”.Távolságtartóan barátságosak, ám betegen mogorva fickók. Nagyon erős kutyák és nagyon erőteljesen fejezik ki nem tetszésüket, amitől aztán mindenki meg is ijed! Mondanak is sok „okosságot” – amin mi jókat mulatunk, és ha kell, kiigazítjuk a téves elképzelést!

Ma már megváltoztak a körülmények, más az elvárás a kutyától, de azért a rottweiler alapértékeit, még mindig szem előtt tartjuk!  A változás csak annyi, hogy pici kortól hagyom, hogy ismerkedjen idegen emberekkel a kutyám, de minden ilyen ismerkedést én felügyelek és én irányítok. Bizony belekalkulálom azt is, hogy valaki rosszul nyúl hozzá és az nem fog a kutyának tetszeni. Megtanultam, gyorsan reagálni és „kiveszem” a kutyát abból a szituból, ahol nem érzi jól magát. 

Kölyökkutyánál semmi nem indokolja, hogy az asszisztens forgassa, húzza, vonja! Az egészséges kölyökkutyát a gazdi gond nélkül tarthatja a vizsgálat és az oltás alatt! Nem tilos a rendelőbe felkészülten menni. Én így teszek, ha nagy ritkán rákényszerülök.

Minden eszközt és az addig tanultakat bevetem. Van nálam klikker, falat, labda stb. Nem követem el azt a hibát, hogy az utolsó pillanatban beesünk, kiszállunk az autóból és berángatom a váróba, vagy egyenesen a rendelőbe! Időt szánok rá, hagyom, hogy szimatoljon, felmérje a terepet. Laza póráz, kicsi séta, majd pici játék, szemembe néz, ül, lábhoz, amit a környezet ad. Természetesen motiváció, dicséret, jutalom, lazaság, mit bárhol máshol, vagy mintha otthon gyakorolnánk.  Helyben maradás is egy lehetséges feladat, de ha túl sok az elvonó inger, az nehéz így csak olyan kutyától kérem, aki ezt már tudja, mert megtanulta, milyen az a helyben maradás!

Mindig laza a póráz, nem feszegetem, nem rángatom, nem akarom, hogy azonnal megcsináljon valamit, kivárom, míg képes reagálni. Nem tanácstalanul várakozok, de gyorsan váltok, ha kell!
HA a falatra nem reagál, jön a labda, vagy pisszegés, vagy helyben alaki, vagy bármi. ami rám tereli a figyelmét. Amikor ellenáll, használom a korrigálást, a pórázt, a fegyelmezést is. Aztán, amikor kell, az utasítás is bejön, a vizsgáló asztalon!

Csakhogy a kutyáim addigra már ismerik a vezényszavakat, az utasító hangsúlyom is kötelező érvényű számukra. Fekszik, maradsz, áll, ül, nem-ezeket a rendelőben is használom! Így pontosan tudja a kutya mit is kell tennie! Természetesen a kölykök is ismerik az utasító hangom! Nekik is van kötelező érvényű feladat, amit ha ki akarnak kerülni makacsságból, vagy el akarnak menekülni félelemből, abból motivációval veszem ki, ha lehet, de ha nem akkor kezelem a pórázt! Kormányozom –cakk-cakk! 

De, ahogy kizökkentettem, megmozdítottam, máris dicséret, biztatás, jutalom! 

Talán nem egyértelmű, de mindig haladunk, kilépünk a kellemetlen helyzetből. Lehet ez pár lépés, de lehet ez egy jobbra át, balra át vagy hátraarc is. Elveszem  a kellemetlen ingert az orra és a szeme elől! Adok egy másik tevékenységet neki, amire dicsérhetem! Megmondom, mit tegyen és a jól végrehajtott gyakorlatot dicsérem! Láb, gyere, ül, maradsz, figyelj, nem, tovább, amit a helyzet diktál. Szóval, a cikis, nehéz helyzetek megoldásához, pont jók azok a helyek ahol kiszámíthatatlan viselkedésű emberek vannak. Nem elkerülni kell, hogy meg ne ijedjen, de  megtanítani, hogy miként viselkedjen, mit várok tőle. 

Ezért megyünk forgalmas helyre, sok ember közé, zajos, szokatlan környezetbe, idegen helyre. Ezért szocializáljuk a kutyát! Persze mindig, úgy hogy figyelembe vesszük az életkorát, az ebből adódó viselkedésjegyeket, na meg a kutya jellemét, temperamentumát. Egy fontos gondolat idekívánkozik, ez eddig kimaradt, hogy miért is javasoljuk kihívni az állatorvost 10 hetesen, ami mára már egy kicsit elérhetetlen igény lett. 

1. Az egyik ok, hogy az állatorvoshoz döntően beteg kutyákat visznek. Az éppen, hogy csak alap immunizációval rendelkező kutyát nem tesszük ki a fertőzésveszélynek!  
2. A másik ok, hogy a kutya nevelését, szoktatását, a külső világgal való megismerkedését, nem negatív dolgokkal kezdjük! Mi sem, pedig hozzánk kötődik a kutya, ismer minket, megbízik bennünk! Sem az első autóút, sem az idegen emberekkel, környezettel ismerkedés, nem lehet stressz forrás! 
3. Ok még, a rossz tapasztalat, hogy előítéletesek a rottweilerrel, félnek tőle. Kevés a türelmes, kutya viselkedést helyesen értékelő állatorvos és asszisztens is. 
4. A kezdő gazda nem ismeri még a kutyát, ezért nem kezeli jól azt a helyzetet sem, amikor a kis rottweiler tiltakozik és ellen áll. Bizony ezt még ma is erőszakkal, kényszerítéssel, büntetéssel akarják megoldani. Nem sikerül és a kis rottweiler harap! Na, akkor agyon ijesztik a tulajdonost, a kezelhetetlen agresszív kutya vízióját vázolják fel! 👉

Ez aztán gyökeret is ver mindenki tudatában és rombolással indul a kiskutya élete. Hosszú hónapok telnek el, mire valamelyest rendeződik a helyzet és a gazdi, nem a „leszoktatással” lesz elfoglalva. Ezért fogalmaztam meg már nagyon régen, hogy a kutya nevelését azonnal el kell kezdeni, ahogy hazavitted! Ezért nem hanyagoljuk el a nyakörvhöz, pórázhoz szoktatást, ezért (is) szoktatjuk autóhoz, ezért is ismertetjük meg idegen emberekkel, idegen szituációkkal. Pont ezért haladunk ilyen sorrendben, csak valahogy elfelejtettem ezt hangsúlyozni. A legsűrűbben előforduló helyzetekre „tréningezünk”, arra tanítjuk a kutyát, amit az egész életében tudnia kell. 

Elkerülés, ijedősség, félelem.

Bevezetésként egy történet, a fiatal párról és az ő félős tacskójukról.

Húszas évek elején levő fiatal pár, akik egy  sima szőrű tacskóval jöttek ki az iskolára, hogy valamit tenni kellene , mert a kutya borzasztóan fél és ők kiállításra akarnak járni vele.
A cél az lett volna, hogy tanítsuk a kutyát „ring dresszúrára”. A kutya láthatóan félt, nem mert feljönni a lépcsőn, idegen ember közeledtére elhúzódott, megállt és az istennek se akart tovább menni. A tacskókat asztalon is bírálják, a bíró tapogatja, ezért ez komoly gond nekik. Asztalra téve a kutya remegett, mint a kocsonya és menekült volna el, ha bárki hozzá akart nyúlni.

A lány vezette a kutyát, a párja meg asszisztált neki. Tanácsokat osztogatott, hogy hogyan is kell csinálni. A kutya szegény meg láthatóan egészen máshol szeretet volna lenni, de ők csak húzták-vonták és szerették volna megtanítani, hogy ne féljen.
Két hét múlva kiállítás és ott fel kell vezetni, de így nem fog díjat kapni, ha fél, pedig olyan szép kutya! 

Valóban szép kutya volt és valóban szörnyű látvány volt. Na nem a kutya, de a két fiatal, hogy mit művelnek a kutyával. Kiszálltak az autóból, pórázon bevonszolták a kutyát, aztán előadták, hogy nekik milyen nagy problémájuk van és azt szeretnék, ha itt gyakorolhatnák a ring dresszúrát! Meg is mutatták mi lenne a feladat, amit a kutyának meg kell tanulnia. Az egyik kezdő kiképzésvezetőnk segített nekik, de láthatóan nem léptek előre, a kutya egyre inkább ledermedt. 

Na, nekem itt szakadt a cérna és muszáj volt beleszólnom.

Kérdéssel indítottam a beszélgetést. Amikor kiszálltak az autóból,  sétáltak a kutyával egy kört? Nem, minek azt, mondták. Otthon sétált már eleget! Most azért jöttünk, hogy tanuljunk! Na, de a kutyának a hosszú, de rövid autóút után is, szüksége van egy kis sétára, hogy pisiljen, szimatoljon, ismerkedjen a tereppel, az idegen szagokkal, környezettel- feleltem én. Áááá, minek azt, sokat szoktuk vinni idegen helyre, járunk kiállításra is. 

Értem, mondtam én, de már gyanút fogtam, kezdett körvonalazódni mi lehet a baj.

Határozott, ellentmondást nem tűrő hangsúllyal, kijelentő módban hangzott minden válasz. Ők bezzeg pontosan tudják, mit kell tenni, a kutyának hogyan kell viselkedni és ezt hogyan is érjék el vele. Van másik kutyájuk is, azt mindenre megtanították, azzal nincs gond, tud mindent.

Szabadon is szokott futkározni, játszani idegen helyen? Nem, csak otthon. Nem merjük elengedni, mert nemrég hoztuk el a tenyésztőtől, aki nem vitte sehová és nem jön vissza. A kutya 9 hónap körül volt és hét hónapos korában hozták el a tenyésztőtől, aki nekik adta a kutyát. Ajándékba kapták, mert….aha…….itt elhangzott az indok, de ennek nincs jelentősége  most.
Na, lássunk neki, mondtam én.

Az első lépés a kiállításon, a bírói körben, hogy az asztalra kell állítani a kutyát, ahol a bíró megnézi a fogát, végig tapogatja, lebírálja állásban. Amikor már itt agresszív, vagy nagyon félénk és a bíró nem tudja megtapogatni, ki is zárhatják a további bírálatból. Az első benyomás nagyon döntő a bíró számára, ezért  ezzel kezdjük a gyakorlást.

Teraszon volt egy műanyag asztal, a kutyát oda fel kell tenni - mondtam, lássuk mi történik. Bizony a kutya  remeg, farka maga alatt, mozdulni sem mer, nem is igazán tudna, mert a lány feszegetve tartja. Közben elégedetlen arckifejezéssel, emelt hangon bizonygatja, hogy lám tessék, a kutya fél, pedig már annyiszor gyakorolták ezt, hogy ne féljen, húzza ki magát, engedje, hogy megtapogassák! Sok embert megkértek már, hogy tapintsa, simítsa meg, de képtelen megtanulni, hogy ne így álljon! Van valami jutalom falat maguknál? –kérdezem én. Nem, nincs, ne a falatért tanulja meg –mondja a fiú. Én nem szeretném, ha a falatért csinálná meg!

Persze, értem én és nem is a falatért kell megcsinálnia, csak valami módon ki kell zökkenteni a kutyát ebből a pánikból! Ezt nem lehet, már olyan sokat próbáltuk, de sehogy se ment!  Volt, hogy már majdnem sikerült, de aztán megint ugyan ezt csinálta!

Brrrrrrrrrr, atya ég –gondoltam magamban, mert hangosan nem lehet  kimondani, türelmesnek, udvariasnak kell lenni. Gyors váltás fejben, tudtam, hogy semmilyen szöveggel a fiatalokat én meg nem győzőm, másként kell próbálkoznom. Kértem egy vékony párnát, azt a kutya alá tetettem a gazdival. Így nem csúszott, egy kicsit biztosabb talajon állt. Otthonosabban érezte magát, mint a hideg, csúszós asztalon. Aztán kértem, hogy engedje lazára a pórázt, sőt tegye le, innen átveszem az irányítást. Figyeltem a kutyát és kezdődhetett a szelídítés, a bizalom elnyerése, a kutya feloldása.

Gazdiknak csönd, nem szólhatnak a kutyához, nem nyúlhatnak hozzá!

Falatok a kezemben, egyet leteszek. A kutya nem mer kimozdulni, túl távol van a falat. Közelebb teszem, még mindig távol van. Még közelebb teszem, a kutya kinyújtja a nyakát és megeszi.  Hurrá ! Nem szólok, nem nyúlok hozzá továbbra sem. Sőt, elfordulok és mással beszélgetek,  azt közvetítve a kutyának, hogy nem is figyelek rá. Persze félszemmel nézem, de nyugodt vagyok, nem kapkodok, csak teszem a falatokat fél centinként messzebb, messzebb. Hopp, egy lépést tett a kutya és láthatóan felszabadultabban viselkedik.

Nem szólok, nem nyúlok hozzá, csak kérem, hogy dicsérje meg a gazdi a következő lépésnél és ő is tegyen le egy falatot. Így tesz a lány gazdi és öt perc után a kutya nyugodtan áll az asztalon, farka kint és nézelődik. 

Látják, így kell gyakorolni, mondom én, azt kell elérni először, hogy a kutya nyugodt legyen, magabiztosan álljon az asztalon. Aztán a következő lépés, hogy hagyja magát megtapogatni! Így haladunk lépésről lépésre, amíg eljutunk odáig, hogy a kutya nem mutat félelmet, amikor az asztalra kerül. 
Jó, jó, de elég szomorú, hogy csak a falatért hajlandó ezt így csinálni, mondja a fiú gazdi! Úgy kellene, hogy a nélkül is megcsinálja, én nem szeretném  ha azzal tanulna! Ja, az is szomorú, hogy hét hónapos koráig sehová nem vitték, csak húzták vonták és ring dresszúrát gyakoroltak vele. Mert közben az is kiderült, hogy a tenyésztő ezt már kicsi korától gyakorolta a kutyával. 

Szerintem örülni kéne, hogy legalább van egy eszköz ( a jutalomfalat, az étel), ami segíthet a kutyának, hogy megértse mit várunk tőle! 10 perc gyakorlás után sétálni küldtem őket! Majd visszajöttek és folytattuk a gyakorlást, asztal, falat, megsimítottam. A kutya összerezzent, de nem húzódott el. 10 perc,  majd megint kötelező séta, majd megint asztal, falat, simi. A következő lépés az volt, hogy másik ember is jött, ő is adott falatot az asztalra.

Közben beszélgettünk, hogy mi történik a kiállításon, mit csinálnak, amíg bírálatra kerül a sor, hogyan viselkedik a kutya. Ott rendben van, többnyire mondja a lány, de teljesen ciki, amikor megáll, és nem megy tovább, mert megijed valamitől, vagy valamilyen kutyától. Na, akkor ő szégyenkezik és próbál úgy csinálni, ahogyan a jó szándékú kiállítók tanácsolják. Persze mindenki mást mond, és mindenki azt hiszi, hogy ő rossz gazdi, mert veri a kutyát, pedig ő nem is. 

Akkor megbeszéltük, hogy nem kell törődni senkivel, csak a kutyával.A kutyára koncentráljon egyedül, falattal és határozott irányítással ki kell vezetni a szituból és magabiztosan tovább vonulni! Ki nem szarja le, hogy egy vadidegen mit gondol!  Az a lényeg, hogy a kutyának jó legyen!
Egy hónapig jártak egy héten kétszer és a kutyán óriási változás volt tapasztalható. Rendeződött a kapcsolatuk a kutyával, elfogadták, hogy a falat milyen nagy segítség és egy hónap után már nem is volt mindig szükség rá. A sétákat se hanyagolták el. Belátták, hogy mennyire fontos ez a kutyának, akkor is ha feladat van, de akkor is, ha nem. Hiszen a másik kutyájuk, aki szintén tacskó volt, teljesen jól viselkedett, tényleg semmi gond nem volt vele. Így bizton számíthattak a másik kutya „nevelő” szerepére, csak fel kellett hívni a figyelmet rá, megmutatni, hogy hogyan működik együtt a két kutya! A másik kutya adta a mintát, hogy hogyan is kell „helyesen” viselkedni.

A kiállításon sikeresen felvezették, győztes lett, bár a bíró mondta, hogy dolgozzanak még a kutya viselkedés javításán, mert némi bizalmatlanság látszik rajta és az nem jó J Vidámak, elégedettek voltak, csupa-csupa örömteli eseményről számoltak be, köszönték a segítséget.

Miért írtam le a történetet?

Azért, mert kaptam egy kérdést, hogy mi a teendő akkor, amikor a kutya egyre több félelmi reakciót mutat, pedig kezdetben nem volt ilyen gond és a rendszeres séta, szocializáció is megtörtént. Mit tegyen a gazdi, hogy ne egy félős, bizonytalan kutyát neveljen, az ígéretesnek induló ebéből.  Miért kezd ijedezni, ha jön egy kamion, vagy autó, miért pánikól az állatorvosnál, miért húzódik el az idegen emberektől. Hogyan kell sétálni, mit kell tenni ezekben a szituációkban?

Fontos elv!  Ami a fenti történet tanulsága, hogy nem arra kell koncentrálni, hogy ne féljen, hanem arra, hogy minden séta pozitív élmény legyen! Sőt minden esemény pozitív élménnyel záruljon!

Nagyon sokan vannak, akik csupa jó szándékból elbizonytalanítják a kutyát. Túl sok emberi érzelmet visznek bele az ijedős eseményekbe, önkéntelenül megsajnálják a kutyát. Amikor észre veszik, hogy fél emberi ésszel akarják megoldani a helyzetet, azt szeretnék, hogy a kutya ne féljen, mert az rossz neki. Na meg, azért ott motoszkál az is, milyen ciki egy félős kutyát vezetni! 

Ezzel taszítják a kutyát egyre nagyobb bizonytalanságba, hiszen ő hamar átlépne az eseményeken, ha hagynák. Természetes dolog, hogy a kutya, az állat el akarja kerülni azt a helyzetet ami neki negatív élményt okoz. Azaz taszító inger éri! Kutyák másként és másként oldanak meg ilyen eseményeket, de az biztos, hogy önként és dalolva nem szeretnének találkozni a kamionnal és az autóval sem! Ezért nem meglepő, ha lehúzódik, elhúzódik, ha túl közel jön hozzá. A pánik reakciókat a kölyökkutyánál is a gazda generálja, saját bizonytalansága, idegessége által, vagy figyelmetlenségből. Sokan észre sem veszik, mennyire közömbösen, figyelmetlenül vezetik a kutyát. Csak saját igényeikre koncentrálnak, a kutya helyett. Már csak akkor figyelnek fel, ha a kutya sorozatos "viselkedés zavart" mutat. 

Megoldás?

A kutya csak a pillanatnak él, ha az ijedős, kellemetlen szituációt átléped, természetes módon kivezeted belőle a kutyát, nem marad stresszként benne, nem halmozódik fel frusztrációként. Ehhez magadban kell legyőzni a félelmet, a szorongást, meg azt hogy zavarban vagy, vagy csak tanácstalan. A falat, de még inkább a játék ereje átsegít! Persze ehhez tudni kell jól motiválni a kutyát és a játék  technikákat elsajátítani! A testjel, a szemkontaktus, a gazdára való figyelem elengedhetetlen, hogy működjön is a dolog! 

Minden sétára fel kell készülni. Falat, labda, kedvenc játék, klikker, -én nagyon jól tudom használni, hasznos eszköz. A kamion és az autó nem jön váratlanul, hiszen látom, hallom, hogy közeledik. Nem várom kétségbeesetten, hogy jön. Nem teszek semmilyen előkészületet, csak lazán játszok  a kutyával, hívom szembe ül velem, szemezünk, koncentrálunk, vagy labdával, hangommal bűvölöm! Nyilván én is lehúzódok, minél messzebb, hogy biztonságba legyek, de nyugodtan, nem sürgető mozdulatokkal teszem! Amint elhaladt az autó, vagy a kamion jutalmazom a kutyát! Dobom a labdát, vagy a falatot, paskolom, lábhoz veszem és vidáman sétálunk tovább. Mindezt így egymás után! Klikk(ha használod a klikkert) falat, játék, simogatás, dögönyözés! 

Emberekkel ugyan ez! Nem várom meg, hogy vajon mi lesz! Hívom magamhoz, szembe ültetem, vagy elfordulva láb mellett ül, koncentrál, szemez, bűvölöm a játékkal, vagy pattogtatom a labdát, majd ha elhaladt az ember akkor játék, paskolás, lazulás és séta tovább. Miért is kellene egy vadidegen ember nyakába borulni a kutyának az utcán?! Én azt szeretném, ha nyugodtan, figyelmesen, rám koncentrálva közlekedne a kutya, bármilyen helyzetben.  Ha én nyugodt vagyok, ő is az lesz és pont úgy fog viszonyulni az emberekhez, ahogyan én. Közömbösen elmegyek az ember mellett, barátságosan üdvözlöm, esetleg beszédbe elegyedek vele, vagy haragosan szóváltásba keveredünk valamiért, mind –mind más helyzet, amiben én mutatom a mintát a kutyának! Nem amit verbálisan mondok, de amit valóban kommunikálok a kutya felé, mimikával, hangsúllyal, testjelekkel, izgatottsággal, vagy nyugodtsággal, viccelődve, vidáman.

Az orvos az hosszabb és bonyolultabb dolog, mert több szereplős a történet, nem csak mi vagyunk és a kutya. Itt