Videó egy karakter tesztről. Kacsa vadász retriver.
A gazda mellett két bíró hölgy látszik. Ők értékelik a
kutyát. Ez egy valós teszt, ahol felmérik a kutya természetét, pontokkal és
szöveggel értékelnek. Amit fontos látni, hogy nem hagyják benne kutyát a
kellemetlen szituációban, de nem is oldják meg helyette a helyzetet. Arra
kíváncsiak, hogy az adott helyen, tárgynál mennyi idő alatt oldódik a kutya és
hogyan lép át a helyzeten. Ezt fiatal korban (egy év felett) és fiatal felnőtt
korban lehet elvégezni 2 éves-ig. Aztán amikor meg van a kutya teljes körű
felmérése, tudnak javaslatot tenni a hosszú távú nevelésre, kiképzésre.
Rottweilerben a finneknek van hasonló karakter tesztjük, azt
lefordítottam nehezen, meg volt egy más által fordított nagyon régről. https://siroccorottweiler.hu/finn-karakterteszt/
Itt a linken le van írva mennyi mindent kell figyelni, amikor
a kutya jellemét, vérmérsékletét akarjuk értékelni.
https://siroccorottweiler.hu/mh-egy-leiras/
Ezt a sok ismeretet, hogyan ültethetjük át a gyakorlatba? Más szemmel nézzük a kutyát és valódi tudás birtokában megleljük a megoldást és nem agyon ijesztjük a tulajdonosokat a gyilkos rottweiler képével, no meg nem nézünk egy kutyára megvetően, ha valami gondja támad a környezet ingereivel avagy tárgyakkal.
Pl. Amikor egy bizonyos tárgytól tart a kölyök, növendék kutya és láthatóan megijed. Nincs más dolgunk, mint elkezdjük hozzászoktatni úgy, hogy a környezetet alakítjuk ideálisabbá, nem elszenvedjük, de irányítjuk az eseményeket. Arra törekszünk, hogy a kutya ne ijedhessen meg. Előszőr nagyot kerülünk a tudott "félelmetes" tárgytól, ha nincsen reakció közelebb kerülünk, majd még közelebb, majd mellette megyünk el. Az is megoldás, hogy egy szeretett személy áll a tárgy mellett (takarva azt valamelyest) és úgy haladunk el néhány alkalommal. Nem állunk meg, de tovább megyünk vissza fordulunk és úgy üdvözöljük a kedvelt személyt. (nem egy nap alatt végig csinálva mindent, de módszeresen egy-egy szakaszon túl jutva- figyelve a kutyát. Nem sajnálva, nem rángatva, de nyugodtan, céltudatosan vezetve a kutyát. Nem tilos játékkal átvezetni azon a szakaszon. Ez volt amit én egy konkrét esetben fogalmaztam meg mit is lehet tenni, mit tartalmaznak az általános tanácsok.
Hogyan ültessük át a saját gyakorlatunkba a "tudományt" -ajánlottam a témát egy linkkel
https://www.facebook.com/photo/?fbid=674456120741995&set=a.542408313946777
A deszenzitizáció, azaz egyszerűen mondva fokozatos szoktatás azt jelenti, hogy bár lehet, hogy az adott inger (pl. karomvágó olló, másik kutya, roller) akár ijesztő a kutya számára, azzal stressz szint alatti️ ingerintenzitáson ismertetjük, a kutya saját tempójában.
A félelem nagyon sok problémát okoz kutyákkal kapcsolatban,
különböző szempontból. Ott van például az agresszió a gazdával, vagy
idegenekkel szemben, a gyerekek biztonsága, de állatjóléti szempontból sem
elhanyagolható, hiszen a folyamatos stressz, félelem és a szorongás megrövidíti
az állat életét. Az nem kérdés, hogy az emberek szeretnek félni, ijedezni.
Keresik az ijesztő dolgokat: horrorfilmeket néznek, menekülőszobákba járnak,
extrém sportokat űznek stb. Egy külön cikket érdemelne, hogy voltaképpen miért
van ez, egy dolog mindenesetre biztos: az állatokra mindez nem igaz. Az állatok
nem szeretnek és nem akarnak félni.
Ez az írás egy látszólag jelentéktelen probléma megoldására született, ami azért vált problémává, mert a rottweilertől elvárás, hogy kivételesen bátor és tettre kész kutya legyen. Kölyök korba bekerül egy nagyvárosba és ott "magától" mindent tudnia kellene, hogy ne nézzenek rá sanda szemekkel.
Karakter tesztek
Alkalmassági, viselkedési karaktertesztek a kynológiában azt hivatottak elősegíteni, hogy a tenyész-, szolgálati, sport-, munka- és vadászkutyák szelekciója minél hatékonyabban szolgálja az adott célkitűzéseket. Az erre irányuló próbálkozások régmúlt időkre tekintenek vissza.
Az első próbálkozást (Hutchison, 1934) azonban egészen a 80-as évekig hosszú szünet követte. Ekkortól viszont többen is sikerrel dolgoztak ki különféle teszteket (Bodingbauer, 1980; Goddard/Beilharz, 1982/83; Seiferleund Leonhardt, 1984; Wilsson/Sundgren, 1997; Slabbert/ Odendaal, 1999; Bradshaw/-Goodwin, 1999; Rüfenacht, 2002; Svartberg/Forkman, 2002; Saetre, 2005; Jones/Gosling, 2005). Ezek a tesztelési lehetőségek a mai napig jól használhatók, és kivétel nélkül arra irányulnak, hogy lehetőleg nagy pontossággal felmérhető és meghatározható legyen, hogy az adott kutya egy-egy előre meghatározott használati célnak megfelel vagy nem felel meg.