Napi rutin -gyakorlati tanácsok

Közelünkben levő szabad , beépítetlen helyre mentünk sétálni. 

Sajnos a környezetet nem tehetjük tisztává, de rettegésben, aggódásban mégsem élhetünk. Nem lehet előre megóvni a kutyát semmilyen balesettől. Nem is úgy kell sétálni, hogy jaj, csak ne egyen meg semmit, jaj csak ne legyen baj. Rövid pórázon viszem, mert akkor nem éri el a szemetet, hibás hozzáállás. 
Minden sétának egyformán kell zajlania! Megkövetelni a helyes pórázon való haladást, a figyelmet felénk, és a fújj rossz tiltószó megtanulását! Csak ott szaglászhat ahol nincs csábító illatú zacskó, zsepi, szemét stb. Nekem kell előre látnom, hogy ott tilos dolog van, amit a kutya nem ehet fel, de arra nem felhívom a figyelmét, felesleges aggódással, hanem már a kutya  kétes mozdulatára is tiltok! Pont ezért, felkészülten indulok az útra. Az övtáskában jutalom falat, labda, a cipzáron ott fityeg a klikker, hiszen kombinálom a dicséretet. Ráadásul a kutya motivációja sem egyforma a séta alatt. 

Normál póráz mellett, hosszú póráz is van nálam,  ami az utóbbi időben flexi, mert megtanultam jól használni. Régen, 5-10 méteres pórázt használtam ehhez. Ez a terület tőlünk két utcasaroknyira van, csendes, nem nagy forgalmú utcák. A kertes házakban csak itt ott ugató kutyákkal. Nem először jártunk erre, hiszen rendszeresen sétálgatunk a környéken, csak most más időben, picit más céllal indultunk sétálni.  Tovább mentünk a tanulásban. Tudtam, hogy a grundon el fogom engedni. Részben a behívás gyakorlásaként, részben a fújj rossz tanulásaként szabadon, tőlem távolabb. 

Nem képzelem, azt, hogy a kutya már tudja, hogy azt nem szabad! Tudom, hogy mindig felkelti az érdeklődését az utcán heverő szemét, nem fogja kihagyni, hogy megszagolja, szájába vegye! Egy szemvillanás, egy mély szippantás és már mozdulna, de csak mozdulna! Én gyorsabb vagyok és egy erős negatív ingerrel megakadályozom a kísérletet. Fújj rossz dörrentek rá erős hangon és azonnal kezelem a pórázt, a pórázzal fordítom el a fejét, vagy az egész kutyát a csábító dologtól! A kettő egyszerre és egy időben történik, ez két negatív inger, azaz büntetés! ( semmi durvaság nincs, belerántás sem! A meglepetés ereje és a határozottságom miatt nem éri el a szemetet) Késlekedés nélkül azonnal hívom tovább! 

El kell vezetni az ingertől, ne lássa, ne szagolhassa! Ami nincs az orra előtt, azt nem érzi, nem látja, így elveszti az érdeklődését iránta. Labdával, vagy kedvenc játékkal motiválhatom, terelem a figyelmét a velem való játékra. Inkább rám figyelj, játssz velem, vagy válaszd az én zsebemben, kezemben illatozó finom falatot! Így a kutya megtanulja, hogy egy csábító szagú valamit, sokkal jobbra is cserélhet! Ha velem működik együtt, még finomabb, még érdekesebb élményben lesz része. Azt kell megtanulnia mit, tehet, mi az elvárt viselkedés amiért én elégedett vagyok! Amiért jutalmazom! Nem arra kell fektetni a hangsúlyt, hogy jaj, ezt ne csináld, hanem arra, hogy ezt csináld, így várom el tőled! 

Egy rövid koncentrált séta után, odaértünk, ahol szabadon engedhetem és futkározhat egy nagyot kedvére, elvégezheti a kis és nagy dolgát. Fújt a szél, idegen volt a környezet szimatolt, kicsit tanácstalanul álldogált, még nem tudta mit tegyen. Labdával oldottam, adtam tudtára, mutattam meg, hogy szabadon játszhat, sétálhat, ha akar. Ismeri szereti a labdát, azonnal mozdult is. Lefeküdt picit játszott a labdával, de nem kötötte le a figyelmét. Félre fordította a fejét és "belebotlott" egy szagba. Ezt megnézem, gondolta volna, ha ember lenne, de nem az! 

Így egyszerűen egy ingerre reagált. Ösztönösen rányúlt, szájába vette. Messze voltam tőle, nem láttam mi az, de feltételeztem, hogy szemét, így indultam és közelebb érve elhangzott a tiltó szó. Csattant a hangom fújj rosssz! A hangsúly, a szó, már nem újdonság, fel is kapta a fejét, elengedte amit rágcsált, rám nézett. Odaértem, megjutalmaztam egy falattal, hiszen elengedte a tárgyat! Végre hajtotta a feladatot, vezényszóra abbahagyta a tevékenységet! 

A jóra jutalmaztam, késlekedés nélkül, majd tovább hívtam és ismét jutalmaztam, mert elindult velem. Klikk! Hiszen már kondicionáltam a klikker hangjához! Ott tartunk, hogy a klikk hangja azt jelenti finom falat következik. Tovább sétáltunk. Gyere ki onnan! Gyere! Csak válts irányt, tedd amit kérek kövess! A nevét mondom, hogy figyeljen rám, majd mondom, tovább mit tegyen. 
Motiválom, jeleket adok , hogy értse mit szeretnék, ahogy mozdul dicsérem, klikk, okos, de sétálunk tovább, haladunk. A második gazból kihívásnál, azonnal klikk, amint indul, plusz "közelíts jelet is adok". Ez nem más, mint matatok az övtáskában jutalomfalatért. Odaért klikk, falat. 
Szóval nem megyek bele soha semmilyen küzdelembe! Nem harcolok, nem huzakodok a kutyával, nem kívánom jobb belátásra bírni! Nem megyek az események után, de a nem kívánatos eseményt elkerülöm. Nem lehet egy szemétből esemény! Jelentéktelen momentum! Nem veheted fel, mert én megtiltom és slusz - passz! 
Séta tovább, és a "fújj rossz" gyakorlása! Nem bambulok, nem telefonálok,  a kutyával sétálok! 
Ráfigyelek és azonnal korrigálok, ha kell! Eljutottunk oda, hogy figyelmen kívül hagyta a szemeteket. DE, nem megtanulta, hogy nem szabad! Egyszerűen megértette, hogy mit várok tőle. Minden újabb csábító szemétnél rám nézett, én mondtam okos, menjünk tovább és haladtunk. Majd pórázra vettem és haza sétáltunk.  Hosszú pórázon ami végig laza volt sose feszült, majd rövidebb pórázon és csak egy kis szakaszon, szabályosan, koncentráltan, láb mellett, falattal megvezetve. A következő sétánál is így teszünk, én figyelek, korrigálok, tiltok, jutalmazok. Nem gondolom, hogy már megtanulta és tudja, hogy a szemét az veszélyes és nem szabad! Büntetek: csattanó, fenyegető hangsúly - mint a felnőtt kutya fenyegető morgása! Ehhez az ismert jelhez kötöm a vezényszót-az emberi nyelven kimondott utasítást. Fontos a hangsúly, hogy a kölyök számára a "jel" ismert legyen, kutyanyelven kimondott! Dicsérek, jutalmazom a helyes viselkedést! Elsődleges megerősítéssel,falat, másodlagos megerősítéssel=klikk, okos, jól van , elégedett vagyok veled!

FONTOS! 

Az első hónapok alapozták meg, teszik lehetővé, hogy ez nekem ilyen könnyen sikerült. Nem kell megismerkednem a kutyával, hiszen születésétől ismeri a szagom, majd a hangom és bizony nem meglepő számára a korlátozás sem! Az elmúlt évek tapasztalatai rutinossá tettek, a kutyáink képessége is gyors haladást Ígér! Kezdőknek, kevésbé rutinosaknak, azért minden több időt vesz igénybe! Nem szabad feladni, ha elsőre, másodikra vagy sokadikra sem sikerül! FEJLŐDÉSI FÁZISOK meghatározhatók, egységes minden kutyánál, de ezek a váltások nem feltétlen jelentkeznek feltűnő módon. Pici jelek, ami megmutatja, hogy a kutya önálló megoldásokra törekszik, nem mindig veszi figyelembe, mi mit szeretnénk. Nem azért, mert ellenáll, meg rossz, hanem mert kutya, állat, és nem ember, meg nem is gyerek!  Még nem tanult meg minden emberi szabályt, csak látszólag "tudja" a dolgokat. Én szeretem tudni mi miért történik, így mindig keresem a válaszokat, amit rendre meg is találok. Sok írás, komoly szakirodalom van ebben a témában, hiszen sok éve, sokan, tanítanak, nevelnek kutyát, képeznek ki komoly feladatokra. Tudományos kutatások is folynak. Ám a józan paraszti ész, a megfigyelés adja az alapot. Nem kell túlbonyolítani, "csak" kutyaként állatként tekinteni az ebünkre. ( 2013. 01. 06.)

2020. egy új szerkesztett forma az utolsó videó.