Mondom és nem csinálja

Az emberi nyelvet tanítani kell! Pont úgy, mintha mi idegen nyelvet tanulnánk! A kutya képes megtanulni szavakat, de hosszú hónapok, rendszeres foglalkozás kell ehhez. Ám nem a beszéd, irányítja! Főleg nem kölyök korban, alig elválasztva a kutya családjától. Ezért a hármas egység kezdetben: Vezeted az orránál fogva, vagyis az ételszagával motiválod, kelted fel az érdeklődését, adod a testjeleket, hozzáérsz, mutatod, ránézel, ő visszanéz, és ehhez kapcsolódik a hang, nem a szöveg, de a hangsúly, ami fontos! Hogyan tanulunk idegen nyelvet? 

Többnyire rámutatunk egy tárgyra és mondjuk a szót, vagy az adott cselekvéshez kapcsoljuk a szót. Majd ismételjük, memorizáljuk, majd ismételjük és memorizáljuk. Egészen addig, amíg gondolkozás nélkül, reflexszerűen jön az idegen szó is, a tárgynál, a cselekvésnél. A KUTYÁNÁL UGYAN ÍGY TANÍTJUK A SZAVAKAT!

Megmutatjuk a helyes pozíciót, pontosan ugyan azt ismételjük, amíg reflexszerűvé nem válik a cselekvés. NAGY különbség, hogy az embernél van hosszú távú emlékezet, a kutyánál viszont nincs!  Így nem a gondolat, de a reflex vezeti! Ezért kell mindent úgy csinálni, egyformán és pontosan, hogy reflex szerűvé váljon a cselekvés. Majd az adott pozícióhoz egy szót is kapcsolunk hogy arra a  hangra, azaz vezényszóra mindig azt a cselekvést hívjuk elő! Az időben adott jutalom, ami rögzíti az adott cselekvéshez a szót is!  A feltételes reflex csak így tud kialakulni!

A szózuhatagból a kutya semmit nem ért! Ezért felesleges folyamatosan mondogatni a vezényszavakat és sürgetni, vagy biztatni a kutyát a feladat végrehajtására. Én a legelején nem is használok semmilyen szót, csak rádicsérek a kutya ösztönös tevékenységére, amit motivációval, a falat mozgatásával érek el! Nekem ez természetes módon megy, hiszen jól ismerem a kutyákat, tudom mire hogyan reagálnak.

Példaként a labda visszahozását említhetem. Apróságnak tűnik, de a "titok" a részletekben rejlik.
Amikor eldobom, a labdát a kutya akkor fogja felém hozni, ha elfordulok, és más irányba mozdulok! Hiszen szoros a kapcsolatunk és követni akar egyrészt, másrészt azt látja, hogy nem veszélyeztetem az ő zsákmányát! Indul, felém jól van okos vagy, mondom elégedett hangsúllyal, és amikor odaér ismét dicsérem. Örülök, hogy a szájában a labda, tárgy, nem akarom eresztetni! Azt később tanítom. Majd ha 20-ból 20-szor mindig visszahozza, akkor kap az egészhez vezényszót. Akkor tanuljuk az egész játékhoz a szavakat, hogy a majdani kiképzés kezdetére az is rögződjön!  Minden gyakorlatnál, tanulandó feladatnál így teszek!

Vagy említhetjük a behívást is. Nem felé megyek, de távolodok tőle, ha azt szeretném, engem kövessen, azaz jöjjön oda hozzám . Hiszen a mama kutya nem hívással veszi rá a követésre , hanem azzal, hogy irányt mutatva neki elindul határozottan a cél felé. A kölyök meg követi. A követés ösztöne erősebb, mint parancsszavakra hallgatva engedelmeskedni! 

Miért írtam ezt le?

Az utóbbi években nagyon sok film, TV műsor foglalkozik a kutyaneveléssel, a kutya viselkedészavarának helyrehozásával. Általánosnak mondható, hogy a legtöbb baj, viselkedészavar, a helytelen nevelésből fakad. Mitől lesz helytelen egy nevelés? Attól, hogy a kutyáról, mint állatról sokszor gondolnak mást az emberek, mint ami a valóság. Túl sok emberi tulajdonsággal ruházzák fel őket, kölyökkutyákról azt képzelik olyanok, mint a gyerekek. Beszélnek hozzá, megmondják, hogyan viselkedjen és akkor azt tudni is fogja. Megtévesztő, hogy a kölyökkutya figyelmes, érdeklődő és látszólag azonnal végrehajt dolgokat, amit mondunk neki. Azaz, képes végrehajtani valamit, amit kitartóan ismételgetünk. Ez még nem a "megtanult" viselkedés, amit minden helyzetben és azonnal végre fog hajtani, ha beszélünk hozzá. A kutya nem szóból ért, más nyelven kommunikál és másként tanul.  2011.11.21.