Helyben maradás

1. Amikor a kutya elfáradt a játékban, de még kellően koncentrált, gyakorolhatjuk a helyben maradást. Elsőre ezt a tippet, trükköt szoktuk javasolni. Lefektetem, jutalmazom falattal, majd szembe fordulok vele és eltávolodva hátrálok egy lépést, majd kettőt, hármat. Fekszik, ott maradsz, - szavakat használom. A testtartásom feszes, egyenesen állok, a kezemmel nem hadonászok, nem beszélek a kutyához, tekintetem távolságtartó, szigorú. Azt kell, közvetítsem a kutyának a mimikámmal, tekintetemmel, hogy még munka van, az én irányításom alatt zajlanak az események.
Rövid várakozás és a lába közé dobok egy falatot, EZZEL EGY IDŐBEN fekvő pozíciót jutalmazom és egy vezényszóval is megerősítem: fekszik! Fontos, a pontos dobás, mert különben a kutya feláll, vagy elkúszik. Olyankor inkább felé kell lépni kezdetben és tenni a lába közé a földre a falatot. Azért így, gyakorolunk, mert a vizsgarend szerinti feladatok között, a helyben maradás, nem lustán elnyúlt heverészés, de koncentrált figyelemmel való pontos gyakorlat végrehajtás! Ez még nem az, csak az alapozás. Otthon a helyedre vezényszóval kombinált helyben maradás van, az egy másik tanulandó feladat.

2. A leszúró bot, mint eszköz van segítségünkre a  gyakorláshoz. Esőmentes száraz időben használhatatlan, kavicsos talajban szintén, mert nem tudod belecsavarni a földbe. Viszont lazább földben, picit nedves, füves helyen jó segédeszköz. Mivel a mezőn mindig sétálunk, haladunk vagy futunk, ezért a "pusztában" praktikus ez a bot. Segít a kutyának, hogy ne hibázhasson, így nem kell mindig korrigálni, ha felpattanna. Otthon fűnyírás és locsolás közben is jó szolgálatot tesz, ha levadászná a vizet és a fűnyírót a kutya. Segíti az önuralom gyakorlásban. 😃

István és Fiona, itt azt gyakorolja, hogy hogyan tudná az időt és az eltávolodást növelni! Fontos a testtartás, a gyakorlat kivitelezése. Ezek a felvételek, nem hosszú hónapos gyakorlások eredménye! Néhány alkalom után így működik, ha jól csinálod. Persze van, hogy a kutya nyugtalanabb, elvonja valami a figyelmét, de akkor korrigálni kell és esetleg visszalépni egy lépést a tanításban.

4. A hangsúly és a határozottság, lényeges elem, a jutalomfalat mellett, hogy a helyben maradás sikerüljön! Ha fáradtabb a kutya, nyilván szívesebben marad helyben, ezért nem azzal kezdjük a tréninget, hanem sétával, ugrálással, majd rövid és egyre hosszabb helyben maradásokkal.

5. Itt a helyben maradást kombináljuk akadály ugrással. Ritkul a jutalomfalat és viselkedés láncot jutalmazok, mert a rész feladatokat és a hozzávaló vezényszót ismeri a kutya. 

           

   

Cintarella és Viso helyben maradása. Nagy meleg, séta és labdázás után, helyben maradás. Majd a lazítás és a futás kedvéért egy behívás is volt. 

Mindkettő ismeri  a feladatot, a nehezítés az, hogy egymás mellett, tőlünk távol is végre kell hajtani kb. öt perc volt az egész, és amikor visszamentünk fel ültettük és mehetsz vezényszóval feloldottuk a gyakorlatot és  sétálhattak, szimatolhattak tovább.  Ági is és én is, otthon gyakoroltunk és a heti egy találkozás alkalmával, mindig tréningeztünk egy picit.   

6. További tipp, hogy otthon kell gyakorolni, amikor nincs elvonó inger.  Ki kell kötni a fához jó hosszú pórázra. Olyan módon, hogy felülről le lógjon a póráz, ne a földön legyen ( nekem pamut gurtniból készült ilyenem van, de egy erősebb kötél is megteszi) Kb. két - két és fél méter távolság kezdetben elég.  Lefekteted a kutyát,  a póráz feszes,  és amikor nem tud előre lépni  fekteted. Falattal megvezetve, jutalmazva. Szembe állsz vele ,és ha azt látod megmozdul és készül felkelni, lába közé teszel egy falatot, megerősíted a fekszik vezényszóval, ha jó a pozíció, + klikkelsz. Teszed a falatot a lába közé és klikk. Vársz picit 10-30 másodperc, míg kimondanád lassan, hogy egy-kettő-három. 

Közben  nem hadonászol, nem beszélsz a kutyához!  Amikor tíz, húsz, harminc másodperc várakozás megvolt, megint klikk és ezzel együtt a lába közé teszel egy falatot! Értelemszerűen, ha felállna a következő falatért, nincs klikk, de neem, lefekteted egy újabb falattal és fekszik vezényszó és - klikk! Együtt, egyszerre, egy időben! Igyekszel gyorsan  reagálni, hogy a kutya a helyben maradásra  asszociáljon. Megértse, hogy azt várod maradjon fekve, maradjon helyben. Szép fokozatosan nyújtod az időt. Két-három percig kezdetben, utána játék, labda,mozgás és ha elfáradt picit lehet megint gyakorolni a helyben maradást. A helyben maradás vezényszó lehet a fekszik ott maradsz, hiszen a sima fekvésből később elhívhatod majd. Míg a helyben maradásnál nem elhívjuk, de visszamegyünk hozzá, főleg a tanulás elején. 

7.Rövidebb pórázzal, a kutyaiskolán gyakorolható, ha van kikötő oszlop. Én azért szeretem a hosszabb pórázt, mert kényelmesebb a kutyának, ám a hosszabb póráz hiánya, nem ok arra, hogy sose kezdjük el a tanítást! Nem távolodunk el messzire, nem feszül bele a kutya. 

8. A videón azt látod, hogy a póráz a biztonsági öv, a lábam a csatja, de hívhatjuk biztosító kötélnek is. Bevezető rész gyakorlat, hogy gyorsan megértse a szabályt. Fekszik, amiből nem kelhet fel kedve, nyugtalan hangulata szerint. Gyors megoldásként ez is lehet megoldás, ha vonatozni, buszozni, villamoson utazni szeretnénk.  Kicsi kényszer, az aktív, nem tud nyugton lenni fiatal kutyákhoz. Ha nem tud hibázni, korrigálni sem kell, pláne nem kell büntetni! ITT

Napi rutin -gyakorlati tanácsok

Közelünkben levő szabad , beépítetlen helyre mentünk sétálni. 

Sajnos a környezetet nem tehetjük tisztává, de rettegésben, aggódásban mégsem élhetünk. Nem lehet előre megóvni a kutyát semmilyen balesettől. Nem is úgy kell sétálni, hogy jaj, csak ne egyen meg semmit, jaj csak ne legyen baj. Rövid pórázon viszem, mert akkor nem éri el a szemetet, hibás hozzáállás. 
Minden sétának egyformán kell zajlania! Megkövetelni a helyes pórázon való haladást, a figyelmet felénk, és a fújj rossz tiltószó megtanulását! Csak ott szaglászhat ahol nincs csábító illatú zacskó, zsepi, szemét stb. Nekem kell előre látnom, hogy ott tilos dolog van, amit a kutya nem ehet fel, de arra nem felhívom a figyelmét, felesleges aggódással, hanem már a kutya  kétes mozdulatára is tiltok! Pont ezért, felkészülten indulok az útra. Az övtáskában jutalom falat, labda, a cipzáron ott fityeg a klikker, hiszen kombinálom a dicséretet. Ráadásul a kutya motivációja sem egyforma a séta alatt. 

Normál póráz mellett, hosszú póráz is van nálam,  ami az utóbbi időben flexi, mert megtanultam jól használni. Régen, 5-10 méteres pórázt használtam ehhez. Ez a terület tőlünk két utcasaroknyira van, csendes, nem nagy forgalmú utcák. A kertes házakban csak itt ott ugató kutyákkal. Nem először jártunk erre, hiszen rendszeresen sétálgatunk a környéken, csak most más időben, picit más céllal indultunk sétálni.  Tovább mentünk a tanulásban. Tudtam, hogy a grundon el fogom engedni. Részben a behívás gyakorlásaként, részben a fújj rossz tanulásaként szabadon, tőlem távolabb. 

Nem képzelem, azt, hogy a kutya már tudja, hogy azt nem szabad! Tudom, hogy mindig felkelti az érdeklődését az utcán heverő szemét, nem fogja kihagyni, hogy megszagolja, szájába vegye! Egy szemvillanás, egy mély szippantás és már mozdulna, de csak mozdulna! Én gyorsabb vagyok és egy erős negatív ingerrel megakadályozom a kísérletet. Fújj rossz dörrentek rá erős hangon és azonnal kezelem a pórázt, a pórázzal fordítom el a fejét, vagy az egész kutyát a csábító dologtól! A kettő egyszerre és egy időben történik, ez két negatív inger, azaz büntetés! ( semmi durvaság nincs, belerántás sem! A meglepetés ereje és a határozottságom miatt nem éri el a szemetet) Késlekedés nélkül azonnal hívom tovább! 

El kell vezetni az ingertől, ne lássa, ne szagolhassa! Ami nincs az orra előtt, azt nem érzi, nem látja, így elveszti az érdeklődését iránta. Labdával, vagy kedvenc játékkal motiválhatom, terelem a figyelmét a velem való játékra. Inkább rám figyelj, játssz velem, vagy válaszd az én zsebemben, kezemben illatozó finom falatot! Így a kutya megtanulja, hogy egy csábító szagú valamit, sokkal jobbra is cserélhet! Ha velem működik együtt, még finomabb, még érdekesebb élményben lesz része. Azt kell megtanulnia mit, tehet, mi az elvárt viselkedés amiért én elégedett vagyok! Amiért jutalmazom! Nem arra kell fektetni a hangsúlyt, hogy jaj, ezt ne csináld, hanem arra, hogy ezt csináld, így várom el tőled! 

Egy rövid koncentrált séta után, odaértünk, ahol szabadon engedhetem és futkározhat egy nagyot kedvére, elvégezheti a kis és nagy dolgát. Fújt a szél, idegen volt a környezet szimatolt, kicsit tanácstalanul álldogált, még nem tudta mit tegyen. Labdával oldottam, adtam tudtára, mutattam meg, hogy szabadon játszhat, sétálhat, ha akar. Ismeri szereti a labdát, azonnal mozdult is. Lefeküdt picit játszott a labdával, de nem kötötte le a figyelmét. Félre fordította a fejét és "belebotlott" egy szagba. Ezt megnézem, gondolta volna, ha ember lenne, de nem az! 

Így egyszerűen egy ingerre reagált. Ösztönösen rányúlt, szájába vette. Messze voltam tőle, nem láttam mi az, de feltételeztem, hogy szemét, így indultam és közelebb érve elhangzott a tiltó szó. Csattant a hangom fújj rosssz! A hangsúly, a szó, már nem újdonság, fel is kapta a fejét, elengedte amit rágcsált, rám nézett. Odaértem, megjutalmaztam egy falattal, hiszen elengedte a tárgyat! Végre hajtotta a feladatot, vezényszóra abbahagyta a tevékenységet! 

A jóra jutalmaztam, késlekedés nélkül, majd tovább hívtam és ismét jutalmaztam, mert elindult velem. Klikk! Hiszen már kondicionáltam a klikker hangjához! Ott tartunk, hogy a klikk hangja azt jelenti finom falat következik. Tovább sétáltunk. Gyere ki onnan! Gyere! Csak válts irányt, tedd amit kérek kövess! A nevét mondom, hogy figyeljen rám, majd mondom, tovább mit tegyen. 
Motiválom, jeleket adok , hogy értse mit szeretnék, ahogy mozdul dicsérem, klikk, okos, de sétálunk tovább, haladunk. A második gazból kihívásnál, azonnal klikk, amint indul, plusz "közelíts jelet is adok". Ez nem más, mint matatok az övtáskában jutalomfalatért. Odaért klikk, falat. 
Szóval nem megyek bele soha semmilyen küzdelembe! Nem harcolok, nem huzakodok a kutyával, nem kívánom jobb belátásra bírni! Nem megyek az események után, de a nem kívánatos eseményt elkerülöm. Nem lehet egy szemétből esemény! Jelentéktelen momentum! Nem veheted fel, mert én megtiltom és slusz - passz! 
Séta tovább, és a "fújj rossz" gyakorlása! Nem bambulok, nem telefonálok,  a kutyával sétálok! 
Ráfigyelek és azonnal korrigálok, ha kell! Eljutottunk oda, hogy figyelmen kívül hagyta a szemeteket. DE, nem megtanulta, hogy nem szabad! Egyszerűen megértette, hogy mit várok tőle. Minden újabb csábító szemétnél rám nézett, én mondtam okos, menjünk tovább és haladtunk. Majd pórázra vettem és haza sétáltunk.  Hosszú pórázon ami végig laza volt sose feszült, majd rövidebb pórázon és csak egy kis szakaszon, szabályosan, koncentráltan, láb mellett, falattal megvezetve. A következő sétánál is így teszünk, én figyelek, korrigálok, tiltok, jutalmazok. Nem gondolom, hogy már megtanulta és tudja, hogy a szemét az veszélyes és nem szabad! Büntetek: csattanó, fenyegető hangsúly - mint a felnőtt kutya fenyegető morgása! Ehhez az ismert jelhez kötöm a vezényszót-az emberi nyelven kimondott utasítást. Fontos a hangsúly, hogy a kölyök számára a "jel" ismert legyen, kutyanyelven kimondott! Dicsérek, jutalmazom a helyes viselkedést! Elsődleges megerősítéssel,falat, másodlagos megerősítéssel=klikk, okos, jól van , elégedett vagyok veled!

FONTOS! 

Az első hónapok alapozták meg, teszik lehetővé, hogy ez nekem ilyen könnyen sikerült. Nem kell megismerkednem a kutyával, hiszen születésétől ismeri a szagom, majd a hangom és bizony nem meglepő számára a korlátozás sem! Az elmúlt évek tapasztalatai rutinossá tettek, a kutyáink képessége is gyors haladást Ígér! Kezdőknek, kevésbé rutinosaknak, azért minden több időt vesz igénybe! Nem szabad feladni, ha elsőre, másodikra vagy sokadikra sem sikerül! FEJLŐDÉSI FÁZISOK meghatározhatók, egységes minden kutyánál, de ezek a váltások nem feltétlen jelentkeznek feltűnő módon. Pici jelek, ami megmutatja, hogy a kutya önálló megoldásokra törekszik, nem mindig veszi figyelembe, mi mit szeretnénk. Nem azért, mert ellenáll, meg rossz, hanem mert kutya, állat, és nem ember, meg nem is gyerek!  Még nem tanult meg minden emberi szabályt, csak látszólag "tudja" a dolgokat. Én szeretem tudni mi miért történik, így mindig keresem a válaszokat, amit rendre meg is találok. Sok írás, komoly szakirodalom van ebben a témában, hiszen sok éve, sokan, tanítanak, nevelnek kutyát, képeznek ki komoly feladatokra. Tudományos kutatások is folynak. Ám a józan paraszti ész, a megfigyelés adja az alapot. Nem kell túlbonyolítani, "csak" kutyaként állatként tekinteni az ebünkre. ( 2013. 01. 06.)

2020. egy új szerkesztett forma az utolsó videó.

Figyelem, koncentráció

Kilenc és tizedik hét között. Egyre többet és többet tanulnak. Más és más környezetben is lehet gyakorolni velük. A biztos pont én vagyok és a mindenhol fellelhető ismerős szagok.

A két testvér , hasonlóan, de nem egyformán reagál az új környezetre, új szituációra. Figyelmük még rövid ideig tartható fent , kell a folyamatos megerősítés. Megerősítés = dicséret, jutalomfalat.
Ez koncentrációt, figyelmet kíván az  ember részéről, neki kell kialakítani, hogy a kutya figyelmes és koncentrált legyen! A pici gyakorlatok , mind mind a tanulás része. Nem az ül, meg a fekszik, nem is a "kiképzés" része a legfontosabb ebben a korban. Sokkal inkább a közös "munka", a közös tevékenység, tanulás, figyelem, koncentráció.

Szoros kötődés kialakítása, hiszen a kölyök, akar az embernek megfelelni, de ezt kutya módra teszi. Ő nem gondolatolvasó, nem emberi ésszel gondolkozik, nem tudja, hogy mi mit szeretnénk. Meg kell értetni vele, mi az ami jó, mi az ami helyes viselkedés! A nekünk tetsző viselkedést meg kell erősíteni ! Jutalmazni, dicsérni !
A nekünk nem tetsző viselkedést figyelmen kívül hagyni!  Ilyen fiatal korban ne a tiltásra, büntetésre koncentráljunk! Annak is meg van a szerepe és helye, de előbb "építeni" tanítani kell a kutyát, meg kell ismertetni  az ember szabályaival. Sokan követik el azt a hibát, hogy csak a hibás viselkedésre reagálnak , folyamatosan tiltanak, a jót meg tudomásul veszik. Azt gondolják, hogy a kutya tudja mi a "jó" és mi a "rossz" viselkedés.

Nem tudja ! 

Bár értelmes, gondolkozó, érzelemmel bíró lény,  de nem emberi értelemmel, érzelemmel bír, ő egy kutya! Most még kölyök kutya ! Nevelésre, tanításra, támaszra szorul. 

Ne egy elképzelt ideál kép szerint formáljuk, tanítsuk, de korának és képességeinek megfelelően!

A vizsga, a formagyakorlatok lehet az iránytű. Megmutatja nekünk, milyen feladatokban mérettethetjük meg a felnőtt kutyát, szakemberek előtt.
Aki sportolni, vizsgázni munka kutyázni szeretne csak akkor lesz eredményes, ha tisztában van a követelményekkel és a kiképzési technikákkal. A világ nagyon előttünk jár.

Ám a hétköznapi életben is kell a vonalasság, pontos és gyors végrehajtása feladatoknak! Azért tanítjuk koncentrálni, hogy a figyelmét egyre hosszabb és hosszabb ideig magunkon tudjuk tartani! Ez a ránk való figyelem teszi lehetővé, hogy bárhol, bármilyen elvonó inger mellett,  a mi irányításunk alatt maradjon a kutya. 

Labda visszahozása

Amikor szívesen játszik, nagyon érdeklődik a labda után, de azzal elszalad, és nem hozza vissza, vagy nem adja át, van egy nagyon egyszerű tipp: Kettő egyforma labdát használjunk. Gurítsuk el az egyiket, a kutya boldogan veti magát a guruló zsákmány után, megszerzi és bekebelezi. Mi ne akarjuk elvenni tőle, de egy közös játékot kínáljunk fel neki. Kezdjünk el a másik labdával játszani, és ha a szájában a másik labdával felénk jőve érdeklődik a másik labda iránt, játszunk tovább a labdánkkal, mintha nem is érdekelne minket, ő mit csinál. Egyszer csak el fogja engedni a saját labdáját és a miénk kerül az érdeklődése középpontjába, amivel mi meg is jutalmazzuk, oda dobjuk neki! 

Hamar felismeri a szabályt, hogy a játékát nem elszerezni akarjuk, de másikat adunk neki! Ne beszélj eközben a kutyához, el is fordulhatsz! Játssz önfeledten a saját labdáddal! Később, mikor ő maga ajánlja fel a labdát, azaz hozza és köpi ki eléd, már könnyű az "ereszd " vezényszót megtanítani neki. Abban a pillanatban, ahogyan kiköpi, elhangzik az "ereszd" és kapja is a másik labdát jutalmul! Nézd a videót! Az ötlet a kutyák viselkedésének megfigyeléséből ered! A kölyökkutyák játéka adta az ötletet (nem most és nem én találtam ki) régen használjuk ezt a technikát a kiképzésben. Én most, csak levideóztam két kutya játékát, ahol ösztönösen ezt a cselt alkalmazzák. Nézd és lásd, hogyan kommunikálnak egymással a kutyák. Csere-Bere

Nem a gyengeségünket árulja el, de az eszünket dicséri, ha „cserével” tanítjuk ezt a feladatot. Hiszen a kutyanyelvet érti a kutya! Amikor az ő nyelvén magyarázzuk a kívánt feladatot, hamarabb tud a kedvünk szerint tenni!

Az apport tanítása

Sorolhatnám, gyűjthetném végtelenségig a videókat, módszereket, amik csak picit térnek el a tanításban. Az eltérés abban van, hogy az embernek melyik területre kell helyezni a hangsúlyt, mi az, ami nagyobb feladatnak látszik. Amelyik kutya önként és dalolva szalad a tárgyért, azt felveszi és felénk is hozza, majd kérésre át is adja, nyilván csak a formai dolgokra kell meg tanítani. Ilyenek az őstehetségek. Ám ők sem csinálnak mindent maguktól, csak egy kicsit kevesebb töprengést okoznak a gazdának. Tudja magától, nem is kell tanítani. Ritkán adódik ilyen kutya, mert amikor a legenda mögé nézünk, mindig kiderül, hogy valaki megtanította, csak mi nem láttuk, nem voltunk ott a tanítás kezdetén. 

Majd újabb módszerek....

 

Miért is mond köszönetet Edgar Scherklnek ?

Az apport készség

Ezt hívjuk apport készségnek.

Szeret cipelni, birtokolni. Ösztönös nem belenevelt képesség. Ezzel a képességgel született, de természetesen tanulnia is kellett. "A környezet hatása az örökölt hajlamra" - olvashatod a kiképzéssel foglalkozó szakirodalmakban. Azaz a tanulás, már az alomban elkezdődik. Lehetőséget kell adni a kölyköknek, hogy a benne rejlő képességek kifejlődhessenek. Ezeket az "ösztönös" képességeket használjuk a nevelés, kiképzés során. Természetesen a kevésbé jó apport készséggel rendelkező kutyát is meg lehet tanítani az apport gyakorlatokra, de sokkal, de sokkal több idő alatt, türelmes, kitartó munkával és gyakorlással. 

Az ellenkezője is igaz. A jó apport készségű kutyát el lehet rontani, le lehet szoktatni a tárgyak cipeléséről, annak visszahozásáról.

Zsákmányolni ( ennivalót szerezni- tehát vadászni) a zsákmányt megtartani ( az ennivalót megenni-vagy  a másik kutya elől elrejteni, biztos helyre cipelni ahol nyugodtan megeheti, született, ösztönös ragadozó viselkedés). 

Ami tanult és ezt az anyjától tanulja, hogy a bot, a fa, a rongy mind-mind zsákmány, hiszen az anyja nem tud vadászzsákmányt hozni nekik, mert háziasított kutyaként nem vadászik. Miért maradt meg ez az ösztön, képesség mégis? Azért mert az ember megőrizte, megtartotta, a maga hasznára fordította ezeket a képességeket, tulajdonságokat. Véletlenszerűen vagy tenyésztéssel, szelekcióval, ezeket a tulajdonságokat, képességeket fejlesztette, erősítette, vagy gyengítette. Munkára használta a kutyát.  Majd amikor a napi EREDETI munkára nem volt lehetőség, TALÁLT MÁS TERÜLETEKET ahol a kutyát maga mellett tarthatta. 

Így alakultak a különböző fajták, köztük a rottweiler is. Szolgálati kutyaként, majd sport kutyaként vizsgafeladatok modellezik az életet. Vizsgafeladat az apport tárgy SZABÁLYOS BEHOZATALA ÉS ÁTADÁSA, de az apport készségnek nagy hasznát vesszük a kutya játéka, lefárasztása során is. 

Mi történik a videón? Sétáltunk. Belebotlott ebbe a fába. Felkeltette az érdeklődését, felvette és azonnal haza indult vele ( biztonságos, ismerős helyre szerette volna vinni hiszen az utca idegen hely, nem a természetes közege). Amit én tettem, hogy nem akadályoztam meg, nem szóltam hozzá, csak követtem.  Nem akartam mindenáron megfogni a pórázt sem, csak hagytam, hadd húzza. Néha hátra nézet, látta követem, amikor befordult a sarkon szóval is  megdicsértem, de utána  is szó nélkül követtem. ( volt nálam fényképezőgép, ezért tudtam rögzíteni az eseményt), de nem én irányítottam, csak jutalmaztam a kutya viselkedését. Megálltunk a kapuban, ami zárva volt. Nyitottam a kaput, a kutya várt, majd amikor szabad volt az út, felcipelte a botot a lépcsőre és ott elégedetten letette. Rám nézet, én megsimogattam, okos, mondtam neki kedvesen és adtam még egy sajtkockát is megerősítés képen. 

Majd bementünk a lakásba, ahol ivott, evett. Majd betettem a boxba, hogy azt is szokja. Tudtam, hogy elég fáradt ahhoz, hogy egy kis időt eltöltsön ott, nagyobb háborgás nélkül. 

Így tanul a kutya pozitív megerősítéssel. A jó viselkedésre jutalmat kap, az általa felkínált viselkedéshez kötjük később a vezényszót. (persze csak igen leegyszerűsítve, egy pici részt kiemelve a tanítási elvből)

Itt egy másik megoldás. Elcsíptünk valamit, amit a kutya önmagától tesz és azt szerettük volna ismételtetni vele, a videó felvétel kedvérért. Nem sikerült, de nem adtuk fel. Próbálkoztunk, így-úgy, több módon próbáltuk rávenni a kutyát az apportfa cipelésére. Mikor már lemondtunk róla, Bibi felvette az apportfát és elindult vissza a szobába vele.

Hogyan lehet leszoktatni?

Hogyan tudnám a kutyámat leszoktatni? – és itt a gazdik óhaja következik, mely viselkedésről is kellene leszoknia a kutyának. Ezek az elmesélt viselkedések, ösztönös kutyareakciók, amik azért tudnak „rossz” szokássá alakulni, mert a gazdi figyelmetlen, vagy helytelen elvárásokat támaszt a kutya felé. Amikor valamiről „leszoktatni” akarunk egy kutyát, már kialakult, tanult, számunkra kellemetlen viselkedés rögzült. Ezeket a viselkedés elemeket többnyire mi magunk erősítjük meg a kutyában, azzal, hogy nem korrigálunk az első alkalmakkor, vagy hibásan rá is dicsérünk a nem kívánt viselkedésre.

Hiszen már tudja, mindig így csináljuk! Tegnap is, meg majdnem mindig úgy csinálja, de időnként megmakacsolja magát és hiába mondom, nem hagyja abba!- állítják a gazdák.  

Másik gyakori vélekedés gazda részéről. 

Tudja, de látom rajta, hogy direkt nem úgy csinálja, szórakozik velem, vagy átakarja venni a falkavezérséget. 

Bármennyire is okos és értelmes a kutyánk, még nem tudja, még csak tanulja az ember szabályait, az ember elvárásait! Most még a természetes kutyaösztönök működnek, a kutyát ért erősebb inger a döntő, nem a parancsnak, kérésnek való megfelelés!

A kölyök kor, az első hat hónap! 

Persze az okos kutya jelzi, mit szeretne, de a gazdik többnyire nem értik, leginkább félreértik, félremagyarázzák a kutya reakcióját. Írások tucatjai szólnak a kutyanevelésről, de olvasva másként képzeljük el, mint ahogyan a gyakorlatban működik. Nem tudom, mi marad ki az írásokból, vagy mi az a részlet, ami érthetővé teszi egy egy probléma megoldásának módját. Élőben, a kutyával és a gazdával, könnyebb megoldást találni. Ott azonnal látható, ki mit csinál. Azaz a kutya reakciójára, hogyan reagál a gazda. 

Az én tapasztalatom, az, hogy a gazdik későn reagálnak, egy megtörtént „rossz” eseményt büntetnének, azt szeretnék, hogy a kutya belássa, milyen helytelenül viselkedett! Ez álom, édes álom! A kutyának ilyen belátó képessége, erkölcsi érzéke nincs! 

A kutya a jelenben él. 

Ami most van, ami inger akkor éri arra reagál. KUTYAKÉNT reagál! Használja a testét, a hangját. Szóval testjeleket és hangjeleket ad. Amikor az ember nem reagál ezekre az apró jelekre, az okos kutya tovább megy és felhívja magára a figyelmet! Hogyan? Izgatottan ugrál, rángat, harap, ugat, már amelyik temperamentumos. Amelyik nem az, lehangoltan áll és az emberek azt képzelik, szégyelli magát és megszeppent, mert rossz volt. Megoldás?

Gondold, végig mit csinálsz rosszul? 

Hol veszíted el az irányítást a kutya felett? Mitől lehet türelmetlen, vagy izgatott? Miért nem vagy képes lecsillapítani az izgatottságát, mikor más esetben sikerülni szokott? Mi a fizikai határod, amikor testi erőfölénnyel próbálkozol? Milyen belső energiákkal rendelkezel, amivel a kutyát mentálisan is „kézben tudod tartani „? 

Fontos szabály, hogy a kutya azt nem tudja értelmezni, mit nem szabad, a feladatot úgy érti meg, ha mindig arra kap megerősítést, amit szabad. 

A tilos dolgokért mindig, azonnal büntetés jár! Viszont, ami az ember szerint tilos, az a kutyánál természetes, ösztönös viselkedés lehet, amit tanítással nem lehet kitörölni, csak elfedni valamennyire. Ezért a kutya megváltoztatása helyett, az energiákat a céltudatos, a kutya korához igazított nevelésre kell fordítani. A jelenre koncentrálva, a jövő érdekében.

Csak a felnőtt (2-3) éves kutya lehet fegyelmezett, jól nevelt eb, aki a filmekben látott viselkedésminták alapján képes az emberrel együttműködni. A kölyök kor után, a növendék kor (kamaszkor) 6-12 hó, majd a fiatal kor 12-24 hó jön és csak ez után a felnőtt kor! Az első másfél év egy nagyon intenzív tanulási szakasz, hogy utána még tíz év felhőtlen kapcsolat legyen.