Elmegyünk egy csoportos képzésre

Szembesülünk vele, hogy a kutya minden másra figyel, ám ránk a legkevésbé! Megpróbálunk a feladatnak megfelelni, de a kutya szétszórt, egyre figyelmetlenebb. Esetleg morog, hátán fel áll a szőr, egyáltalán nem kelti barátságos kutya benyomását. Ez zavarba ejtő, idegesítő és valljuk, be kudarcélményt okoz. Emelt hangon utasítgatjuk, parancsolunk, hiszen a kutya tudja már ezeket, nem is értjük, most miért ilyen makacs? Nem makacs és nem is önfejű, de rosszul érzi magát a szituációban!

Két eset lehetséges.Túlpörög, izgága vagy letompult, lusta lesz. 

Azok a kutyák, akik az őket érő ingereket úgy reagálják le, hogy túlpörögnek, izgágán zizegnek, feladják a leckét, mert látványosan renitensek. Nehéz őket megfelelően, jól motiválni, mert képtelenek koncentrálni. Ha éhes azért, ha nem éhes azért. A letompult, lusta kutya szájában megalszik a tej és úgy kell noszogatni, hogy lépést tartson a csoporttal. 

Mindkét esetben ugyan az a megoldás

Ahhoz, hogy egy gyakorlás jól sikerüljön, rá kell hangolódni a munkára, a kutyának is és a kutyavezetőnek is. Nehéz ez, ha a környezetben sok az elvonó inger.

Mi az elvonó inger?

Ilyen elvonó inger maga az idegen környezet, a sok kutya, a sok ember, akik ráadásul mozognak, beszélnek, zajosak és még csak "be sincsenek mutatva" a kutyának. Azaz nem szocializálódtak egymáshoz, csak tornasorba állították őket egymás mellé.

Mit tehetünk?

Első lépésként, azt kell elérni a kutyánál, hogy ránk fókuszáljon és a közös munkára! Ehhez nekünk kell toppon lenni, végig gondolni mit is szeretnénk tanítani a kutyának és hogyan. Nem szabad idegesnek, gyorsnak lenni, de a nyugalom a higgadtság nagyon fontos! Akkor is, ha a kutya mindent elkövet, hogy ez ne így legyen! Bármilyen kapkodó, hirtelen ingerült, nekünk nyugodtnak kell maradnunk! A nyugodság nem lassúságot, de megfontolt irányító szerepet jelent. 

A kiképzés kezdetén más szakaszba lépünk a kutyával és ezt értésére is kell adni. Motiváljuk, jutalmazzuk, de munka van! Meg kell értenie, hogy mi irányítjuk.

Eljön az idő, amikor a nevelésben, kiképzésben tovább kell lépni és meg kell követelni a tanultakat, így szoktam én mondani. A meg kell követelni hallatán, a muszáj szó ugrik be majd mindenkinek. Ám a meg kell követelni nem kérlelhetetlen szigorúság, durvaság, erőszak, hanem tudatosság, következetes, céltudatos kiképzés. Első lépés ebben a koncentráció növelése! Ezt otthon is gyakorolhatod, de bizony az iskolában szintén gyakorolni kell. Csoportban és mozgásban ez nagyon nehéz, de nem lehetetlen, ha felkészülten vágsz bele. Ezért azt javaslom, gyakorold előbb az iskolán kívül! Majd gondold végig, a csoportban hogyan lehet ezt kivitelezni.

Sok kutya van, amelyik idegen helyen, idegen kutyák társaságában nem fogadja el az ételt, a juti  falatot! Ez nem tragédia, nem kell erőltetni! Ilyenkor jól jön egy motivációs tárgy, de a hangod is motiváló, jó helyettesítő lehet! Labda, hurka, egyéb, amit otthon kondicionálni kell. Azaz egyenértékű jutalommá kell tenni a tárgyat, mint ahogyan a hangod is!

Hangodról itt!  A tárgy csak akkor lesz nagy értékű jutalom, ha ritka kincsként akarja megszerezni a kutya! Vagyis abban az időszakban nincs unalomíg játék azzal a tárggyal. Lehet a jutalmakat kombinálni, felváltva alkalmazni a feladatok között is.

Itt egy link az összpontosítási gyakorlatokra:

http://undogmatik.blog.hu/2016/02/02/osszpontositasi_gyakorlatok

Forrás: Sophia Yin, Focus Exercises Poster

"Ezek a gyakorlatok akkor működnek a legjobban, ha gyorsan, pontosan jutalmazunk és mozgunk, valamint olyan testtartást veszünk fel és úgy tartjuk a karunkat, hogy a jelzéseink egyértelműek legyenek. A következő minták egyszerű gyakorlatokat ötvöznek olyan módon, hogy az önre való összpontosítás szórakoztató legyen: ültetések hátrafelé haladva, láb mellett követés, ültetés láb mellett és tempóváltás." Ugyan ezt IPO képzésben, ütemváltások, fordulatok, kis kör balra, kis kör jobbra, balra át, jobbra át, menetközben ül a kutya, menetközben fekszik a kutya… gyakorlatokként „vezénylik le „ 

Amikor csoportban dolgozol, akkor is ügyelni kell arra, hogy ne mechanikusan és ne végtelenített módon gyakorlatoztasd a kutyát. Nem véletlen, hogy a kiképzés elején, kicsi részgyakorlatok, szösszenetek vannak sok jutalommal, lazítással. Ha egyénileg dolgoztok, akkor is ügyelni kell, mert nagyon könnyű túlterhelni a kutyát, főleg a kezdeti követel időszak elején.

Nagyon fontos, hogy a lassú, kissé melankolikus kutyát élénkíteni kell és nem lelassulni hozzá! Őt nem a húzásról kell leszoktatni, de rászoktatni egy élénk mozgásra, gyors reagálásra!

Szóval röviden: Ne a csoportvezetőtől várd a csodát, hogy ő majd néhány trükkel rávezet a tudnivalókra és ettől a kutyád jól nevelt lesz! A kutyakiképzés, nem egy elvont tudomány! Megtanulható. Hasznos a hétköznapokban is.

kiképzés= cselekvés, kiképzés szinonimája = felkészít Fontos a szavak jelentését tisztázni, mert sok félreértés, félre magyarázás van a témában. Nem kell elutasítani a kutya kiképzését, hiszen az egy nagyon alapszintű tudással is művelhető. Semmi mást nem takar, mint egy általunk elvárt cselekvésre megtanítani a kutyát.

Magasabb szinten, felkészíteni egy adott vizsgára. Szóra, jelre csak egy kiképzett kutya tud bármit is végrehajtani! Az összes többinek meg csak úgy sikerülni szokott, mert jól olvas az ember testjeleiből, vagy az ember jól rángatja a pórázt. 😃😄

Kutyaiskola, helyes póráz kezelés

Rendre visszatérő kérdés, mert nem működik jól valamiért, az adott szituációban, vagy a kapott tanács nem érthető. Hogyan vezessük pórázon?!

Melyik módszer a legjobb, hogyan kellene helyesen csinálni?  Rántsam, noszogassam, csalogassam falattal, büntessem , legyek szigorú vele? - hangzik  el, rendre a kérdés újból és újból.  A témát sokan és sokféleképpen leírták már én is többször. Most  egy oldalra gyűjtöttem a linkeket, videókat. Itt csak az írásra és az illusztrálásra van lehetőség, de a gyakorlatban  a kutyához és az adott gazdihoz, helyzethez kell igazítani hogyan "kell". Azaz hogyan a legjobb kettőjüknek. Hiszen "csak" a napi városi sétához, vagy "csak" az alkalmankénti sétához, vagy vizsgához, más -más a követelmény. 

A kutya temperamentuma, motiváltsága, külső környezet hatása is nagyban befolyásoló tényező.

Minden iskolán és minden oktató másként magyarázza el, az oktatók beleteszik saját tapasztalataikat, meggyőződésüket-hogyan is kell. Én is eltudom mondani több formában. Meg is teszem, amikor látom szemtől szembe a gazdit, aki bár hallja, de nem érti az információt. Vagy érti, de képtelen a kutyát azonnal  a mondott módon vezetni. Idegen kutyát sose veszek ki a gazdi kezéből, verbálisan magyarázom, vagy  másik kutyásra irányítom a figyelmét és úgy  oktatom. Saját tenyésztésű kutyáinkkal is így teszek, de a végső esetben őket ki tudom venni a gazdi kezéből, hiszen erős kapocs van közöttünk még az alomban töltött időből. Szóval, mondom és mutatom. Jaj, nagyon húz, nem bírok vele, hogyan szoktassam le erről? írtam erről sokszor  mert tipikus és gyakori kérdés. Olvasd el majd ezt is , a sétákról így írtam amikor  ezredszer kérdezte valaki.

Mivel nekem évek óta adott a lehetőség, hogy a születésétől, látom ismerem a kutyáimat picit más a viszonyunk, ezért a tanulás folyamatos, az alomban elkezdődik. Ám minden egyes új kutyát, nekem is meg kell tanítani az alapokra, a városban való közlekedésre! Automatikusan és magától nem tudja! Abban az esetben, ha az anyjával, vagy a másik kutyával vinném, a KUTYÁHOZ igazodna, ő irányítaná a kölyköt, nem én!  Persze ez esetünkben előny is, mert az anyja, a többi kutya jól nevelt, szoros kötödéssel van felém. Ennek ellenére nem bízhatom a kutyára a teljes tanítást, mert később önállóan, megbízhatóan VELEM  kell "dolgoznia " minden új kutyának! 

A kutyának az munka, hogy rám figyel, vezényszóra végrehajt formagyakorlatokat, ügyességi feladatokat. Ezek a gyakorlatok helyettesítik a vadászatot, az élelemszerzést, ami a ragadozó állat múltjából fakadó "öröksége" ösztönös képessége  a kutyának! Ebben a videóban : -katt a szövegre 'Ha megnézed a filmet láthatod hogyan vezetem pórázon az utcán szájkosárban és fegyelmezetten közlekedve. Laza pórázon, de láb mellett halad a kutya, céltudatosan haladunk. Nem lődörgök, nem bámészkodom, nem telefonálok, de még csak nem is beszélgetek senkivel. Bár nem nézek a kutyára és a kutya sem rám, azért koncentrálunk egymásra. A kezem, a hangom, a testtartásom  irányítja a kutyát. 

Nem külön- külön, de egyszerre! Én látom és figyelem a környezet eseményeit, fejben tudom mi történhet, hogyan viselkednek az emberek, mi történik, ha jön egy autó. A kutya nem tudja előre fejben, mi fog történni, csak az őt érő ingerre reagál! Ezért, ÉN közvetítek a kutyának, én irányítom pórázkezeléssel, megtanult vezényszavakkal ! Nem várom el tőle, hogy tudja lassítani kell, kerülni kell, gyorsan, vagy lassan kell haladni, vagy netán várakozni kell! Én,  a gondolkozó ember tudom, hogy a városban hogyan lehet és kell közlekedni!  Úgy, hogy nekem is, a kutyának is, a többi embernek is jó legyen!

Más helyszín, más feladat. 

Bal kézben a falat ...katt a szövegre! Lásd és olvasd a linken részletesen. Röviden >>>Póráz a jobb kezemben, lazán! A jutalomfalat a bal kezemben. Nem a falattal csalogatom a kutyát, hanem  motiválom  és a kívánt pozícióba hozom, majd a jóra jutalmazom, megerősítem a helyes viselkedést! 

A kis kitérő után térjünk vissza az iskolai tanuláshoz. 

 

Mi így csináltuk csoportban, amikor már megtanulták a gazdik, a pórázon vezetés helyes technikáját! Sokat és sokszor kell ezt még gyakorolni, hogy készség szintű tudás legyen és bárhol, bármikor, bármilyen elvonó inger között ez működjön is! Az első videóban láthatod a pórázkezelést, amikor gyakorlott kutyás vezet egy kutyát, aki a tanulás elején van. A kutya nem az övé, de nem itt kezdenek ismerkedni az alapokkal. Otthon, négyszemközt, elvonó ingerek nélkül  már többször gyakoroltak. Majd >>>

Paskal, a két éves dog. Neki a kutyák közötti viselkedéssel volt gondja. Támad, vagy nem hallgat a gazdájára, ha mást fontosabb dolognak gondol. Behívás problémával jött konkrétan, de egy sor dolgot helyre kellett tenni mielőtt a behívásra tértünk volna. Harmadik hétvégét töltötte velünk és annak az eredményét láthatod a videón. Ez összesen hat alkalom, 1-1 óra foglalkozás volt a csoportban. Utána, előtte beszélgetés, tanácsadás, na meg a házi feladat.

Nézzétek a kicsi westit a csoportban! Ő azért jött, mert a kutya neveletlen, ugatós és nem tudja hogyan nevelhetné jól. Az ugatásról szerette volna leszoktatni, mert a campingben, vagy idegen helyen állandóan ugat. Miért ugat? Volt a kulcskérdés, amit megfejtettünk közösen! Kiderült sétálni sétált rendszeresen, de sose engedték szabadon játszani, hancúrozni, se parkban, se sehol a lakáson kívül. Az indok : ha elengednék nem jönne vissza. Ő összesen három alkalommal állt be ( a felvételig) a csoportba. Még egy óvodás napot is eltöltött velünk, hogy szabadon játszhasson és a játékból elhívást gyakorolni tudja a gazdi. 4 X 1 óra, +tanács+ otthoni napi gyakorlás, alatt jutott erre a szintre. Megbeszéltük miért ugat,  kapott egy javaslatot mit tegyen, miért más szemlélettel álljon  a kutyához. Esélyt kapott a kutya és a parkban lekerült a póráz és lám, szabadon engedve se szalad világgá! Ettől az ugatás is abbamaradt, mert nem kellett hosszasan ugatnia, megértették miért ugat és reagáltak rá. Nem tiltással és nem szidással, mert  elfogadták, hogy a kutya közölni akar valamit az ugatással. Jobban  odafigyeltek a kutyára és a hosszas, órákon át tartó ugatás megszűnt.

Vissza a pórázon vezetésre, és egy fontos gondolat. A mechanikus, robotszerű pórázon menetelésnek órákon át, semmi értelme nem lenne, attól csak kedvetlen és feszült lenne a kutya, nem megtanulná, de elunná a gyakorlatozást! Változatos helyzetekben gyakorolunk, kombináljuk  a feladatokat. Pórázon vezetjük az ügyességi feladatok közben is, ami tanulás és lazítás is egyben! A közösen végzett feladatok alakítják a kutyával való kapcsolatunkat. Mi megtanulunk figyelni rá, ő megtanul figyelni ránk és egyre kevésbé lesz szükség a pórázra. Majd póráz nélkül, szóval is láb mellett tarthatjuk, mert szívesen van velünk. A városban kötelező a póráz használata, a napi sétákhoz elengedhetetlen kellék. Ám a póráz csak egy hasznos eszköz, nem a büntetés, korlátozás  és nem is a fenyítés eszköze! Ha ütöd vele, ha rángatod, ha lobogsz a végén, a séta minden lesz, csak nem örömteli tevékenység a kutyával. A formát, a  vezényszót megtanulva "lábhoz" a szép, koncentrált követés is meg lesz, a legszükségesebb helyzetben avagy vizsgafeladatként! 

Hiszed, nem e, a mi kutyáink nem csak a pályán tudnak "rendesen" viselkedni.(2013.julius 9.) 

Variációk a fekszik tanítására

 Nézd! Régen így tanítottuk a fektetést.

Ma így tanítjuk, póráz rántás nélkül, falat megvezetéssel

Alább a kikötött kutyát látod helyben ültetésből a pozíciókat gyakorolni vezényszóra. A kikötés az egy segítség, hogy ne üljön a gazdi elé, hanem értse meg a távolról irányítás mibenlétét is.Menetelés közben vagy állásból a kézmozdulat ugyan az, mint a régi fektetésnél, de itt is póráz rántás nélkül. 

Azaz a vezényszóra való végrehajtást tanítjuk meg, kényszer és rángatás nélkül. Amíg a szó nincs meg, pontosan nem rögzült az adott pozícióhoz, a kutya nem vagy csak véletlenszerűen fogja szóra végrehajtani, mert a mozdulatok, a szeme előtt levő kép hiányzik neki. Nem érti mit beszélsz.

Ezen a videón látszik, hogy tanítani kell állni és állásból is lefeküdni

Nézd, hogy a sokszor gyakorolt elemet ismétli a kutya. A videó vége felé már majdnem állásból fekszik le, de mégsem, mert az ő fejében is úgy állt össze a kép, hogy ül-fekszik egybe tartozó dolog.

Következő példa alább

A fotón egy egyszerűnek látszó feladat van, de az is öt egységből áll, mind külön tanulandó elem! Dobos ül és figyelj. Már azt a pillanatot látod, amikor a kutya várakozik a falatért. Leült, kapott azonnal egy falatot, majd a gazdi várakoztatta, hogy szépen, türelmesen üljön. Dobos meg is tette, mert már megtapasztalta, hogy ha ebben a pozícióban várakozik, jutalmul megkapja az áhított falatot. Nézi is a falatot, nehogy el tűnjön a szeme elől! Amikor ezt így gyakoroljuk, a kutyát úgy kondicionáljuk, (alakítjuk ki a feltételes reflexet) hogy később már a testtartásunk, a kezünk ilyen mozdulatára is leül és várja a falatot. 

Ez nem baj, ha pont ezt akarjuk tanítani, hogy erre a kézjelre üljön le, majd várjon egy kis ideig a jutalomra. Csakhogy a tanítás célja zömmel nem ez, hanem az ül -mint feladat tanítása! Mikor ez így sikerül az emberek tévesen azt gondolják, hogy a kutyát már megtanították ülni. Azaz néhány jó ismétlés után tudja a kutya mit is jelent az ül szó! Sőt, azt is tudja, ilyenkor figyelni kell. 

Mindenki meglepődik később, hogy ez mennyire nincs így. 

Más helyszínen, más helyzetben, a kutya nem ismétli ugyan ezt. Akkor jön a bosszankodás, hogy a kicsi kutya engedetlen és nem csinálja azt, amit mondanak neki. Pedig nem engedetlen, csak jó eséllyel még a szót nem tanulta meg. Itt még az ember test, kézjele, és a kapott falat alapján rögzítette magában az eseményt!  A fekvő pozícióval és vezényszóval ugyan ez a helyzet. A test, a kézjel, a gyakorolt szituáció miatt ismétel a kutya, de a szavakat nem érti, így felesleges ismételni unos untalan! Pont annyi hatása van, mint amikor két más nyelvet beszélő ember egyre ingerültebben, hangosabban magyaráz a másiknak!

Lásd tovább itt sem mozgásból fekszik megvezetéssel, előbb ül és utána fekszik. A gyors menetelés, a mozdulatok gyors reagálásra késztetik a kutyát. "Megvezetés"- az élelemmel ami jó hajtóerő, hiszen az ember szava még semmit nem jelent neki! Néhány (3) hete van a családban, még csak tanulják egymást. 

Ha idegen tanítja a kutyát a gazdinak pont úgy és pont azt a mozdulatot kell elsajátítania a szó ritmusával, hangzásával együtt, mert egy más ritmusban és hangzással kiejtett szót nem ismeri fel a kölyök kutya. ( a mozdulatot, a testjeleket sokkal hamarabb rögzíti, hiszen az a kutyáknál természetes kommunikációs forma, a morgással és az ugatással együtt.)