Az anya kutya büntet?

Nézzük, hogy Lilu, a mama kutya  hogyan simítja el a nézeteltérést, hogyan kormányozza a kölyköket. Pár perc az egész és szinte észre sem veszed, nem tulajdonítasz semmi jelentőséget neki, pedig fontos esemény. Nyugalom van, semmi hiszti, semmi agresszió. A kiskutyák birkóznak. Lilu megszimatolja őket, de érzi, hallja, béke van ezért eljön. Ám amikor meghallja a feszült, ideges hangokat, azonnal ott terem!

Ő, az emberrel szemben, tud különbséget tenni a morgások, kölyök hangok között! Számtalan esetben látszólag nem reagál, de amint nézeteltérést hall, feszült acsarkodást, ott terem! 

Elvonja a két kutya figyelmét egymásról, tulajdonképpen szét tereli őket – elhívja az egyiket a másiktól! Majd felkínálja a jutalmat, az evést! Nincs hang, morgás, kapkodás, büntetés! Lecsillapítja az izgatottságot! Felkínálja a szopást, az evést! A nyugodt kutyákat a jó viselkedésért jutalmazza! Nem bünteti őket, mert nem jól viselkednek! Ez ösztönös cselekvés Lilu részéről, nem én irányítok, nem én tanítottam, hogy így tegyen! Belülről jön, az ingerek = hangok, látvány hozzák ki belőle. Ezt a nyelvet értik a kiskutyák. 

Ezt figyelembe véve taníthatjuk mi is  a kutyánkat, jól! Nincs szidás, korholás, fizikai erőszak, türelmetlenség. Megfigyelés alapján rájöhetünk, tanulhatunk a kutyáktól.  Ezért, nem huzakodunk, kiabálunk, vívunk a kutyával, ha számunkra nem kívánatos viselkedés megszüntetése a cél!A mama kutyák, felnőtt kutyák, mind így csinálják/csinálták nálunk. Ez a pozitív megerősítés elve tulajdonképpen, a jutalom elv. Megerősítesz egy helyes viselkedést falattal, dicsérettel, labdával, simogatással, mikor hogy. Nem a „rossz”  viselkedést bünteted és nem 1 cselekvésről akarod leszoktatni a kutyát! 

Tanítod a jóra, kifejezed milyen viselkedést vársz tőle. Régen is, mindig tovább gondoltam a tanultakat, majd az almok során megláttam, hogyan érhetjük tetten, az ösztönös cselekvéseket. A gyakorlat, meg mutatja az elmélet helyességét csak meg kell látni! Ezért cseréltem fel bátran, a hagyományos nevelést, kiképzést egy újra. Ami csak részben új, mert mindig a kényszerítés, az erőszakmentességre törekedtem. A teljes elméleti tudás nélkül, amit a pozitív megerősítés módszere  takart, én is ösztönösen használtam. 10 éve viszont, ezeket a megoldásokat tudatosan alkalmaztam a kölykök nevelésénél. 

A videó második részében egy szösszenet, újabb példa. Erősítsd meg a jót, hagyd figyelmen kívül ami nem kívánatos! A kicsi kutya rágta a borostyánt.Nem kiabáltam, nem mentem oda, nem ráztam meg a nyakbőrénél fogva, sőt a szájából se feszegettem ki a mérgező( hasmenést okoz) gyógynövényt! A JÓL ISMERT, kaja hívó jellel vettem rá, hogy abbahagyja a növény rágcsálását! Elég erős, jól bevésődött  inger volt a kattogás, ezért  el is jött a növénytől. Valami érdekest, felcserélt valami jobbra! Az én hívásom kellemes érzést kelt benne, hiszen már megtanulta, hogy ha odaér hozzám finom falatokat kap. Jutalmat - ételt, simogatást, az én helyeslő, elégedett hangommal kiegészítve. Senki nem lett stresszes, ideges, mégis abbamaradt a rágcsálás. 

El kell hívni, el kell érni, hogy az inger megszűnjön számára, majd a jó viselkedésre jutalmazni! Ilyen egyszerű! Persze nem az, mert vannak helyzetek, amikor az elhívás nem elég, sőt nem is működik csak szóra, jelre, mert a kutya figyelmen kívül hagy minket. Akkor bizony hamar tudni kell váltani! Bosszankodás, korholás helyett, plusz segítséget kell adni a pici kutyának, hogy megértse, mit is szeretnénk. Oda megyek közelebbről hívom, hiszen a hozzám való kötödés sokkal erősebb, mint az amit a borostyán jelent neki!