Nem kell tanítani, hogy kövesse a mozgó zsákmányt és elkapja azt. Ezt "ösztönösen" tudja. Az ő zsákmányszerző ösztöne azonnal bekapcsol ! Érdeklődik, mert figyelmes, reagál mert nincs gondja sem az idegen környezettel, sem az idegen szituációval. Reakciója gyors, mert temperamentumos , akarja megszerezni a zsákmányt, törekszik rá, húz, mert egészséges, erős növendék kutya, jó felépítéssel, jó lábakkal.
A zsákmányt nem csak követni, de megragadni, halálra rázni, de megenni kell! Aztán időnként meg is kell harcolni a finom falatokért, a család többi tagjával, vagy egy idegen betolakodóval. Ez részben ösztönös, részben tanult viselkedés, amit már az alomban, az anyjától, majd az apjától tanul! Ez van az ösztöneiben, ezzel születik a kutya. Amikor az őrző-védő munka alapjait lerakjuk, ezeket a természetes ösztönöket hívjuk elő. Itt az alapoknál, azt tanulja, hogy a rongy, majd a kar zsákmányként funkciónál. Lehet és kell hatásosan használnia a fogát, ami szintén ösztönös tevékenység, megragadni, megharapni! AGRESSZIÓ! Mely nélkül a kutya nem maradt volna életeben!
A következő lépés a tanulásban, hogy meg kell küzdeni ezért a zsákmányért, hogy az övé lehessen, akár egy emberrel is. Mennél dominánsabb, határozottabb a kutya, annál erősebben akarja birtokolni a megszerzett zsákmányt, azt akár küzdelem árán is megtartani! Harci ösztön, védőösztön, terhelhetőség, kitartás, megnyugvási készség, szakszavak amik a vizsga munkát értékelik.
Ezeket a természetes képességeket hívjuk segítségül, hogy kiképezzük. A kiképzés végén képes lesz vezényszóra, jelre, akcióba lépni! A vizsgarend szerinti őrző-védő ágazatban egy ritualizált küzdelmet láthatunk a zsákmányért. A különböző formagyakorlatok során a kutya képzettsége és az ösztönös képessége láthatóvá válik. Látja, aki szakértő szemmel nézi, bírálja.
Ezen őrző-védő munka során, amire tanítani kell, hogy akkor és ott, abban a szituációban, az
általunk kívánt módon és formában vegye fel a harcot az emberrel ! MAJD! Amikor felnőtt lesz.
Amit mindig hangsúlyozni kell és sarkalatos kérdés, a sokat emlegetett ösztönös képességek, amitől a kiképzés könnyebbé, nehezebbé, vagy esetleg sikertelenné válik!
Amit mindig hangsúlyozni kell és sarkalatos kérdés, a sokat emlegetett ösztönös képességek, amitől a kiképzés könnyebbé, nehezebbé, vagy esetleg sikertelenné válik!
"Szeretnék néhány fejtegetést tenni. Most kutyánk kiképzésének alapjairól van szó, figyelembe véve a kutya jelleme, természete iránti követelményeinket. Hogy egy kutyát haszonkutyának képezünk ki, feltétele a jellem képe, csak ez teszi lehetővé, hogy elkezdjük a kiképzést. Itt feltétlen kell az egyes kutyákat jellemük szerint differenciálni, mert csak a képessége után válik a kutya, különböző területen használhatóvá. Ez azt jelenti, hogy nem mindegyik kutya tud védőfeladatot ellátni és ezekhez nem biztos, hogy kiképezhető. Így olyan esetekben, ahol a kutya nem örökölt bizonyos adottságokat, hiába igyekszünk a kiképzéssel"-így hangzott ez 30 éve és így hangzik ez ma is, csak valahogyan az alap tézisek "elfelejtődnek." Kiképzési technikákkal, tanított, őrző-védőnek látszó, munkát mutatnak be a kutyák. Olyan mintha őrizne és védene, mert ha a látvány az, akkor már jó is, vélekednek sokan.
Mennyire nincs így, azt láthatjuk a különböző rendezvényeken felvezetett kutyákon, olvashatjuk sok-sok cikkben és hallhatjuk munkakutyás berkekben.
Amit a videón látsz.
Neki minden képessége meg van arra, hogy ki tudjuk képezni valódi őrző-védő feladatra. Persze ha akarjuk, ha van olyan segítségünk, aki segítő emberként, segédként ebben segít nekünk. Olyan segéd, aki érti és szereti a rottweilert, látja, nem csak nézi az adott kutyát, és nem csak egy betanult koreográfiát akar eljátszatni velünk.