Az új tárgyak fokozott érdeklődést és birtoklási vágyat válthatnak ki a kutyából. Kölyök korban különösen, hiszen egy sor ismeretlen dologban ösztönösen cselekszik. Ez a történet az ösztönös cselekvésről szól, amikor a frissen vett apportfát Dezsinek oda adtam.
Azonnal elvonult a
helyére vele, és amikor utána mentem, csúnyán és nagyon ellenségesen morgott és
harapni is akart, gondoltam én a testtartásából. Ott hagytam, pár perc múlva visszamentem és
elkértem tőle az apport fát. Jutalomfalat a kézben, meglengettem az orra
előtt és némi tanakodás után letette a fát. Úgy adtam a falatot, hogy el
kellett fordítania a fejét, hogy elérje, addig én sutty elszereztem az
apportfát egy gyors mozdulattal.
Gondoltam videóra
veszem, de kétszer soha nem csinálja ugyan azt, másodszor már nem védi vadul a
kincset. Sose kényszerítettem, nem kezdtem el vívni vele, hiszen nem tudott
meglepni, így nem volt háborúskodás közöttünk. Persze nem kerülöm a bajt, nem
hagyok rá mindent, végén az enyém lesz a tárgy háborúskodás nélkül is. Az egom
nincs jelent a történetben, hiszen nem képzelem azt, hogy legyőz a kutya.
Az apportfa nálam és aznap
el is vittem, eltettem, majd másnap újból oda adtam, meg elvettem ismét! Egy
„játékot” én indítok és én is fejezem be, elv alapján haladtunk tovább! Így lettem
én az események irányítója! Így én irányítom a kutyát, nem ő engem! Soha nem is
kellett rettegnem és félnem sem, egy perc bizonytalanság nem volt bennem soha,
egyik kutyánknál sem. Szerettek engem és elfogadták az irányításomat. Ez a videó, már a másnapi játék és a tesóval való reagálást mutatja meg.
Hallgasd ezt a mély
morgást! Komoly és fenyegető. Nem is megy Izisz a közelébe!
Amikor Izisznek adom a fát, ő nem morog, de ráteszi a fejét és úgy jelzi-ez az enyém! Ez az érdekes nézés, alulról felfelé, rotti jel-ha nem hagysz békén baj lesz! Miért is kellene provokálni? (2013. január - február)