Az anya kutya büntet?

Nézzük, hogy Lilu, a mama kutya  hogyan simítja el a nézeteltérést, hogyan kormányozza a kölyköket. Pár perc az egész és szinte észre sem veszed, nem tulajdonítasz semmi jelentőséget neki, pedig fontos esemény. Nyugalom van, semmi hiszti, semmi agresszió. A kiskutyák birkóznak. Lilu megszimatolja őket, de érzi, hallja, béke van ezért eljön. Ám amikor meghallja a feszült, ideges hangokat, azonnal ott terem!

Ő, az emberrel szemben, tud különbséget tenni a morgások, kölyök hangok között! Számtalan esetben látszólag nem reagál, de amint nézeteltérést hall, feszült acsarkodást, ott terem! 

Elvonja a két kutya figyelmét egymásról, tulajdonképpen szét tereli őket – elhívja az egyiket a másiktól! Majd felkínálja a jutalmat, az evést! Nincs hang, morgás, kapkodás, büntetés! Lecsillapítja az izgatottságot! Felkínálja a szopást, az evést! A nyugodt kutyákat a jó viselkedésért jutalmazza! Nem bünteti őket, mert nem jól viselkednek! Ez ösztönös cselekvés Lilu részéről, nem én irányítok, nem én tanítottam, hogy így tegyen! Belülről jön, az ingerek = hangok, látvány hozzák ki belőle. Ezt a nyelvet értik a kiskutyák. 

Ezt figyelembe véve taníthatjuk mi is  a kutyánkat, jól! Nincs szidás, korholás, fizikai erőszak, türelmetlenség. Megfigyelés alapján rájöhetünk, tanulhatunk a kutyáktól.  Ezért, nem huzakodunk, kiabálunk, vívunk a kutyával, ha számunkra nem kívánatos viselkedés megszüntetése a cél!A mama kutyák, felnőtt kutyák, mind így csinálják/csinálták nálunk. Ez a pozitív megerősítés elve tulajdonképpen, a jutalom elv. Megerősítesz egy helyes viselkedést falattal, dicsérettel, labdával, simogatással, mikor hogy. Nem a „rossz”  viselkedést bünteted és nem 1 cselekvésről akarod leszoktatni a kutyát! 

Tanítod a jóra, kifejezed milyen viselkedést vársz tőle. Régen is, mindig tovább gondoltam a tanultakat, majd az almok során megláttam, hogyan érhetjük tetten, az ösztönös cselekvéseket. A gyakorlat, meg mutatja az elmélet helyességét csak meg kell látni! Ezért cseréltem fel bátran, a hagyományos nevelést, kiképzést egy újra. Ami csak részben új, mert mindig a kényszerítés, az erőszakmentességre törekedtem. A teljes elméleti tudás nélkül, amit a pozitív megerősítés módszere  takart, én is ösztönösen használtam. 10 éve viszont, ezeket a megoldásokat tudatosan alkalmaztam a kölykök nevelésénél. 

A videó második részében egy szösszenet, újabb példa. Erősítsd meg a jót, hagyd figyelmen kívül ami nem kívánatos! A kicsi kutya rágta a borostyánt.Nem kiabáltam, nem mentem oda, nem ráztam meg a nyakbőrénél fogva, sőt a szájából se feszegettem ki a mérgező( hasmenést okoz) gyógynövényt! A JÓL ISMERT, kaja hívó jellel vettem rá, hogy abbahagyja a növény rágcsálását! Elég erős, jól bevésődött  inger volt a kattogás, ezért  el is jött a növénytől. Valami érdekest, felcserélt valami jobbra! Az én hívásom kellemes érzést kelt benne, hiszen már megtanulta, hogy ha odaér hozzám finom falatokat kap. Jutalmat - ételt, simogatást, az én helyeslő, elégedett hangommal kiegészítve. Senki nem lett stresszes, ideges, mégis abbamaradt a rágcsálás. 

El kell hívni, el kell érni, hogy az inger megszűnjön számára, majd a jó viselkedésre jutalmazni! Ilyen egyszerű! Persze nem az, mert vannak helyzetek, amikor az elhívás nem elég, sőt nem is működik csak szóra, jelre, mert a kutya figyelmen kívül hagy minket. Akkor bizony hamar tudni kell váltani! Bosszankodás, korholás helyett, plusz segítséget kell adni a pici kutyának, hogy megértse, mit is szeretnénk. Oda megyek közelebbről hívom, hiszen a hozzám való kötödés sokkal erősebb, mint az amit a borostyán jelent neki! 

Pozíciók tanítása, csehes beülés

Miért ez a cím? Sok évtizeddel ezelőtt ezt a befordulást láb mellé "csehes beülésnek" hívták, mert cseh munkakutyások így rendelték lábhoz a kutyáikat. Volt egy időszak, amikor itthon a vizsgaszabályzat tiltotta az ilyen formájú lábhoz kerülést, majd sok éve újból divatba jött. Mint, mindent ezt is különböző módon taníthatjuk meg a kutyának.  

Én az első videón látható módon tanítottam. Aztán tovább 

keresgéltem más módszerek után ...

1. Kerestem videót.

2. Kerestem szöveges leírást:" @Eszter: Csehes beülés tanítása2011. november 21., 3:06 Pici idézet : "A csehes beülést többféle módon meg lehet tanítani a kutyának:
Megvezetéssel, illetve célkövetéssel: az előttünk ülő kutyát beültetjük magunk mellé úgy, hogy a kezünkben lévő jutalomfalatot vagy pálcát elhúzzuk az orra előtt a bal oldalunk felé, majd magunk felé újra előre. Elvileg ekkor a kutya a célt követve először a fejével beér mellénk, közben feláll, majd amikor újra magunk elé húzzuk a kezünket, megfordul és a fenekével mellénk ér. Ekkor a falatot vagy pálcát fölfelé mozdítva leültetjük. Ha ez a mozdulat már nagyon olajozottan megy, akkor a falatot illetve a pálcát már ne használjuk, majd adjunk hozzá vezényszót (ami legyen eltérő, mint amikor a kutya minket megkerülve kerül lábhoz), és a kezünkkel egyre kisebb mozdulatot téve várjuk el a kutyától ugyanazt a mozdulatot, amit eddig megvezetéssel/célkövetéssel megcsinált."

Kiegészítés 2021!

Kerestem még videót közben remek ötletekre leltem.
3. Profin, vezényszóra kell lábhoz menni a kutyának, hogy a verseny stílust taníthassa!

4. 

5.

6. 

7. Itt látható egy kezdeti fázis

Én nem értem a szöveget, azzal egyértelműbb lenne biztosan. Nekem a látvány is sokatmondó, de sajnos találgatnom kell. Alapállás, igazodás, menetelés, fontos eleme a vizsgagyakorlatoknak, mint ahogyan a sarkos fordulás is. Ennek tanítását, különböző módon tehetjük. A profik, plusz eszközöket bevetnek ehhez. Lásd doboz, avagy céltábla! Pici, rész egységekre bontják a tanulást és úgy tanítják vagyis kondicionálják a kutyát. Falattal, tárggyal megvezetve vagy motiválva és megfelelő időben jutalmazva! 

A titok a kiképző személye, aki kiképzi a kutyát. Fontos a kéztartás, a lendület, ami gyorssá teszi a kutyát. Az ilyen bemutató videókon már nem a leges, legelső kezdeti lépéseket látod ! A kutya egy verseny stílust tanul, már egy éves kor fölött. A videókban szarvas hibát nem látsz, mert nem botladozik a kiképző, de pontosan tudja mit szeretne elérni! Az alapok már benne vannak a kutyában. Oktató videókban döntően a jót, a módszert mutatják be, ami szerintük, a célhoz vezet Vezet is, de egy az egyben, mindent nem tudunk lemásolni, hiszen az apró trükköket talán észre se vesszük, no meg, mások vagyunk, más a kutyánk! A másolás nem elég, kiképzési alapismeret kell ehhez, vagy kell egy segítő aki instruál, utasítást ad, mit hogyan csinálj ! 

No, erre lenne a kutyaiskola, nem azért, hogy a "kutyát" kijavítsuk, ha elrontottuk. Ezért kellene járni a rottweilerrel, nem másért. Amikor komoly tervekkel állunk neki, célszerű megismerkedni az adott kor követelményeivel, hogy ne "hibákat " gyakoroljunk. Így talán kevesebb lesz a csalódás, ha nem sikerül elsőre ! Mert nem sikerülhet így, hiszen a verseny, vizsgaképzés már feltételez elég sok kutyakiképzői ismeretet. 

8. Lásd még itt is :

9.

10. Még  egy profi . Figyelemre méltó a jutalmazás módja és az eszközök. 

11. Ami az egészből fontos, főleg azoknak akik a "régi" klasszikus kondicionálás technikán nőttek fel, nem pórázon rángatva, kézzel lenyomkodva, miközben emelt hangon adjuk a vezényszavakat, tanítjuk a kutyát! A kiskamasz, kamasz, növendék kutyák már ismerik a vezényszavakat, ha jól figyelsz, magad is észreveszed!
12. Nem hibákat korrigálnak egy életen át, remélve, hogy a vizsgán majd jó lesz! Egyszerűen kiképzik a kutyát! Tudatosan, pontosan ismerve a kitűzött célt, annak elérésének útját, haladnak előre. 

Neveld, tanítsd, ne halogasd! Cibál,rág, felugrál

Kiemeltem a kölyökkutya blogba írt bejegyzésből két témát, amire rendre rákérdeznek. Szinte megoldhatatlan problémának tüntetik fel, úgy beszélnek róla, mintha ez a kutya jellemhibája lenne. Így azt gondoltam leírom, mennyi hiba lehetőséget rejt a kölyök kutya nevelése. Főleg akkor, ha csupa jó szándékból, téves elképzelés alapján haladunk. Könnyedén megtaníthatunk a kutyának néhány viselkedést, amit később viselkedészavarként, a kutya rossz tulajdonságaként írunk le. 

Kikerül a kutya az alomból, új gazdija, új családja lesz. Bizony egyedül marad, kutyatársaság nélkül, a megszokott környezete és játékai – testvéreivel való birkózás nélkül. Picit bánatos, picit kedvetlen, de az élet utat tőr, és néhány nap után belelendül a játékba! Cibál, rág, harap, felfedez, ösztönösen kutyaként viselkedik. Kezdetben mindenki lelkesen részt vesz a kutya játékában, örül, hogy milyen aranyos, milyen kis vagány. Aztán észre veszi, hogy a kutya felhergeli magát, egyre vadabbul és vadabbul harap, nem lehet leállítani . Akkor jönnek a jó tanácsok, a régi emlékek, hogy csapj rá újsággal, nyomd le, rázd meg a grabancát, szólj rá keményen, magas hangon imitálj fájdalmat, aztán majd abba hagyja! 

Hát nem hagyja abba. 
Vagy látszólag igen, de az nem tartós eredmény, minden játéknál, újrakezdődik, tán hevesebben, mint az előző alkalmakkor.  Jön a kétségbeesés, uram isten, nem leszek falkavezér, lefog győzni a kutyám és átveszi az irányítást! Ez a falkavezér teória már régen megdőlt, de makacsul befészkelődött az emberek tudatába és elindul a kutya leszoktatása. Én soha nem szoktatom le a kutyát semmiről, de minden igyekezetemmel egy jól nevelt, fegyelmezett, sok örömet és büszkeséget adó kutyára törekszem. 

Játszom harci játékot a kutyával, de úgy, hogy az eseményeket én irányítom. Így írtam erről tavaly. Videón is bemutattam.

Aztán a harapdálós, lebirkózós játék következett, mert ez hiányzott olyan nagyon neki, hiszen a testvérekkel ilyen módon játszott reggelenként és napközben többször!  Ez látszólag egyszerű játék, de nem az! A tűhegyes fogacskákkal bizony kellemetlen még a kiskutyák harapása is. Ezért nem a csupasz kezemet kínáltam fel harapdálásra, de a karomat, amit védett a pulóverem ujja.Nem hajoltam rá, nem bosszantottam, nem mérgesítettem, csak játszottunk! Egyenlő volt a küzdelem, nem okoztam fájdalmat neki, ő se nekem, mert én már megtanultam, hogyan kell irányítani egy ilyen játékos harcot!  Két perc volt az egész, megdicsértem, befejeztem a játékot.

A tanulás itt véget is ért, levittem a kertbe, pisilni, kakilni. Jól ki is számítottam az időt, hogy ez már esedékes, megkapta a „dolgok” elvégzéséért is a dicséretet. Picit visszamehetett a lakásba, Győző is játszott vele. Az egész háromnegyed óra volt, aztán ment a helyére, ott rövid idő múlva el is aludt. FONTOS! Ez reggel, a célzott tanulás végén volt! Nem ezzel kezdtük, hogy a kicsi kutyát szórakoztassuk! Ez a játék velünk, csak a bónusz jutalom, a legkedvesebb játéka, befejezésül! Nem hergeltem folyamatosan, hogy harc készültségbe jöjjön, és nem volt cél dühös kis pukkancs kutyát csinálni belőle! 

Kiegészítés az íráshoz. A játékos harc kivitelezéséhez, tudni kell irányítani a kicsi kutyát. Úgy kell játszani, hogy ne legyen dühös, de azért harcoljon és nyerjen! Viszont, ne kerekedjen fölénk!  Ezért nem jó, ha fáj a harapása, mert akkor önkéntelenül is sebezhetők leszünk, egy idő után meg durvák a kölyökkel. Ennek megelőzésére védő kesztyű, vagy egyéb védő ruhában kezdeményezzük ezt a játékot. Jó tudni azt a trükköt hogyan éreztessük a kutyával, hogy mi erősek és céltudatosak vagyunk.

Ez a trükk az anatómia ismerete.( csak akkor csináld, ha érted és érzed a kutyát, valóban ismered a testtájakat és azt is hogyan működnek) 
A kutya fej két fő részből áll, a koponya és az orr rész csontjai. Az orr álcsontból és álkapocs csontból áll, ebben vannak a fogak. Az álcsont mozdulatlan, az álkapocs mozog (az álkapocsban vannak az alsó fogak) Ezért ha az álkapocs csontot enyhén lenyomjuk, a kutya nem tud harapni, hiszen felülről nem tud rázárni a kezünkre. Az álcsontot nem tudja akarattal mozdítani, azt csak  az álkapoccsal teheti. Viszont azt helyben tartjuk. Szóval játék közben, ha nagyon harap, nem elrángatjuk, elhúzzuk a kezünket, de betoljuk a kutya szájába, enyhén lefele tartva az álkapcsát. Megszűnik a harapás, de lehet, egy picit vergődik, tiltakozik a kutya. Addig tartjuk lent enyhe kényszerrel, amíg megnyugszik, feladja a küzdelmet, akkor gyorsan elengedjük, felállunk, dobunk neki labdát, plüss állatot, hecc bőrt, vagy adunk juti falatot.

Sokkal egyszerűbb, ha nem hergeljük fel a kutyát, nem feszítjük túl! Csak annyit játszunk ilyent, amíg nálunk az irányítás! Napi egy harci játék bőven elég.Van, hogy minden igyekezetünk ellenére túlpörgetjük a kutyát, nagyon nem akar leállni néhány ilyen huzakodás után. Akkor ott kell hagyni, helyére küldeni, mert fárad, azért pörög túl. Amikor kutyatársaságba is megy, ezek a játékok már nem szükségesek, hiszen nem kell pótolni semmit. Hat hónapos kortól, meg a segéd játszhat vele harci játékot, a KUTYAISKOLÁN. A gazdának már nem kell. A gátolt harapás 4 hónapos korra kialakul egyébként, ha jól neveljük.

Másik gyakran elhangzó panasz, hogy a kutya felugrál! MINŐ MEGLEPŐ, ezt is az ember tanítja meg neki, pedig mindenki szent meggyőződése, hogy ez a kutya rossz tulajdonsága, amiről büntetéssel kell leszoktatni. Ugyanebben a videóban látható, (lenne) ha én nem kapcsolnék időben. Így írtam erről: Azonnal ki is szúrta, hogy tömény illat jön az asztalról, ott a sok finomság. Változtattam a helyszínt, variáltam, de mindig nálam kötött ki és nézet rám, felcsimpaszkodott adjam már a falatot!

Nem kezdtem el szidni, nem mondogattam neki, hogy ezt ne tegyed, ne ugrálj, na, ne te rossz kutya addig nem kapsz falatot, amíg szépen nem viselkedsz! Ezzel szemben elkezdtem dobálni a falatot, hogy eltereljem a figyelmét az asztalon levő tálról. Tulajdonképpen arra jutalmaztam, hogy eltávolodik tőlem. Persze, ő mindig visszatért kapaszkodott volna fel, hogy elérje a tálat.  Én tovább gondoltam, használtam az eszemet, ahelyett, hogy a kutya büntetésével lettem volna elfoglalva! Felálltam, feltettem a tálat a szekrény tetejére és máris megszűnt a kutya számára az erős inger! Nyugodtan folytattam az elképzelt tréninget, a kutya tanítását. Lekötöttem a figyelmét, hogy pozíciókat tanítottam neki. „Ül” ,”fekszik”

Ugyan ezt az elvet követem a találkozásokkor való felugrálás ellen is. Nem tanítom meg a hibás viselkedésre, mert lehajolok és csak akkor dicsérem, simogatom, ha négy lábon van. Felkészülök a találkozásra és van a zsebemben, kezemben falat, ha nagyobb megerősítésre van szükségem, mint egy simogatás. Labda, játék eldobásával is elterelhetem, mert ami gurul, mozog, távolodik, felkelti a kölyök figyelmét. Persze csak ha látja, nem a feje fölött és a háta mögött lóbálom, vagy dobom el a tárgyat. Ilyenkor ügyelek arra, hogy a tárgyat vissza is hozza, mert később az apport tanulandó feladat lesz! Figyelnem kell, hogy itt se tanítsak hibás viselkedést!
Nem kergetőzők a kutyával, boldogan szemlélve, hogy szaladgál és menekíti előlem a labdát. Azt sem nyugtázom, hogy tőlem távol ledobja és ott hagyja. Ilyen apróságokon múlik, hogy később nem kell újratanítanom amikor a tényleges vizsgaszintű kiképzéshez érünk. Ami a videóban még feltűnő, azaz jó eséllyel keveseknek tűnik fel, hogy nincs vezényszó és nem beszélek a kutyához. Tudatos, nem véletlenül alakul így. 

A klikker tréning máshogy épül fel, mint a hagyományos klasszikus kondicionálással való tanulás. A vezényszó, a szó később kapcsolódik be, az egy következő tanulási szakasz lesz. Szoktam beszélni a kutyához, csacsogok, szeretgetem, de az a pihenő időben van. Engem nem azért szeretnek a kutyák, hogy tutujgatom, kényeztetem, rájuk hagyok mindent! Sokkal inkább azért, mert értjük egymást, tanítom őket, cserébe megtanulták én mitől vagyok elégedett! Nem robotok, ők is hibáznak, de az nem olyan esemény, amire állandóan emlékezni kéne és rettegni, mikor következik be újra! Nem mesélem mindenkinek, hogy mennyi rosszaságot követ el a kutya, mert nem a hibák határozzák meg őt, de sokkal inkább a jó dolgok! Pozitív megerősítés! Egy elv, ami mentén haladok. Régen tudom, hogy  durvasággal, büntetéssel csak egy ideges, elbizonytalanodó, tiltakozó, hisztis kutyát nevelhetnék, így azt kerülöm. Olyan helyzetet teremtek, hogy csak ritkán kelljen kényszerítéshez folyamodni.  
Vannak tilos dolgok, de annak köre szűk, viszont betartásuk kötelező! Ott nincs engedékenység, választási lehetőség. EZ A KUTYA ÉPSÉGÉT, ÉLETÉT VESZÉLYEZTETŐ helyzetek köre! 

( 2015.) 

Mit csináljak A KUTYÁVAL, mert harap!

Soha el nem múló kérdés, probléma: mit csináljak A KUTYÁVAL, mert harap! Az általános tanács elhangzik, leíródik tízezredszer is, de mindenki egyéni probléma megoldásra vágyik. Ott és akkor, amikor megéli, hogy a kedves, aranyos, bájos kiskutya harapni is tud, ami bizony fájdalmas. Többnyire a játék alkalmával teszi, de tiltás, büntetés, korlátozás alkalmával vissza szól, morog, meglepő módon harap is. 

Nálunk is előfordul, de ez nekünk nem okoz problémát, hiszen tudjuk, hogy a kutya a morgással kommunikál, a fogával "fog"- azaz meg fog dolgokat, hiszen nincs keze! Beszélni se tud, hogy azt mondja esetenként, hagyjál békén! Mi mindig az adott helyzetnek megfelelően reagálunk, a kutya hangulata, az árulkodó testjelei alapján. 
Nyesegetni kell a szárnyait, csillapítani a feszültséget vagy más félreértés van közöttünk, ami kiváltotta a kutya viselkedését? Döntés helyzetben vagyunk és nagy rutinnal egy pillanat alatt döntünk is. Kialakítottunk egy szokást, rendet, ahogyan a kicsi kutya nevelődik nálunk. A napi életritmusba, a család, a többi kutya közé kell beilleszteni a kölyköt, úgy, hogy maximálisan fejlődhessen, az egyéniségének megfelelően. Neveljük, formáljuk, tanítjuk, nem úgy nő fel, mint a gomba! Határozott, következetes nevelés, sok szeretettel, de legfőképpen nagy - nagy figyelemmel a kutya felé!

Nálunk a kölyökkutya nincs állandóan láb alatt, mert a kertünk több részre van osztva. Kertes házban lakunk, de a kutyák, kertben és lakásban is élnek. Az alom, a kennel, a kert hátsó részében van, az ott levő kis ház a szülőszoba. Abban cseperedik mindenki 4 hetes koráig. Onnan indulnak a "világba" , azaz hétről hétre tágul a mozgásterük. Először kerti kutyák, mert az egészséges fejlődéshez a levegő, a napfény, a mozgás, a természetes kutyalét elengedhetetlen, szerintünk. Így szépen fokozatosan ismertetjük meg a kölyköket az emberi világgal, szoktatjuk őket a lakáshoz. Családi kutyák, kísérő, sport, házőrző , jó esetben tenyészkutyák lesznek. Városi kutyák, akiknek rengeteg tanulni valójuk van.

A lakásban nyugodt viselkedést várunk, ez a hosszútávú cél. Nevelésükben az emberi szabályok megtanulására helyezzük a hangsúlyt, mert kutyaként jól tudnak működni, azt nem kell megtanítani nekik. Magabiztos, határozott, öntudatos , érdeklődő, kíváncsi, tettre kész eb, ez nálunk alap kívánalom. Innen indulunk.

Amikor velünk van nem játszunk vele, hogy jól érezze magát, de játékosan tanítjuk, közben korrigáljuk, tiltjuk is a nekünk nem tetsző viselkedést. Nem töltjük az egész napot a kutyával, ezért az egyedül maradást is meg kell tanulnia, bár igazán sosincs egyedül a szó szoros értelmében. Anyja, féltestvérei, apja, vagy nagyapja társaságában cseperedik. Nem falkában, mint inkább családi kötelékben és önállóságra is szoktatva.

Bizony én használom a költséget igénylő kényelmi megoldásokat, jó szervezéssel próbálom  örömmé tenni a kutyatartást. Csinálom, ahogy nekem és a kutyáknak is jó. Például ilyen beruházás, a szoba ketrec, ami sok bosszúságtól kímél meg, de nem csökkenti a tanulni valók tárházát.
Sok-sok éve egy angol könyvben olvastam először erről a lehetőségről, míg sikerült egyet megvenni. Azóta rendületlenül használom. Nem más ez, mint a bokszban alvás.

Tanítom erre is, mert nálunk a benti alváshoz ezt használjuk évek óta. Ám ehhez egy fáradt, jól lakott, alváshoz készülődő kutya kell, hogy ne legyen cirkusz és hiszti.
Bent is van, a családi élet részese így, de én is tudom csinálni a dolgom, idegeskedés nélkül. Segít a szobatisztaságra nevelésben, nyugalmat, elvonulási lehetőséget ad a kutyának, saját helye, kis kuckója van, amit szeret.

Célirányosan foglalkozom vele, a többi időt meg a kertben tölti, hol egyedül, hol a többi kutyával. A foglalkozásra néhány példa:

Neveld, tanítsd, ne halogasd!

Pórázon, hogyan állj neki?

Klikker, jutalomfalat

Amikor büntetem a kutyát, vagy letiltok bármilyen viselkedést, nem tudom videózni, hiszen nem törekszem arra, hogy ismételjen egy rossz viselkedést! Ezzel szemben a jó, a kívánatos viselkedést állandóan ismételtetem a kutyával, mert olyan helyzetet teremtek, hogy azt sűrűn megtehesse! Az ilyen sok jó viselkedésre jutalmat is kap!  MINDIG és AZONNAL. Falat, labda, simogatás, mozdulat, dicsérő hang. Kezdetben ezt a sort így együtt, majd eljutunk oda, hogy csak a szó is, egyenértékű lesz, falattal, labdával vagy bármilyen jutalommal!

A büntetést csak leírni tudom többnyire. Le is írtam. Na de, minden mozzanatról nem írhatok, ám élő szóban még sok életszerű történetem van. 

Szemléletes példák. 

1.Előfordul rendszeresen, hogy a kölyök egyszer csak kitalálja, hogy megakadályoz a haladásban, és bokán vagy vádlin harap. Az első alkalommal sem hagyom, hogy a lábam harapja, lesodrom, rádörrentek neeem, de azon nyomban terelem a figyelmét egy másik játék felé! Nincs lelki fröccs, kérlelés, de túlzott megtorlás sem, hiszen látom, hogy az anyjuk így játszik velük és ők is egymással. A csánk megfogása, a „megállítás” ösztönös tevékenység, mélyen kódolt viselkedés, a marhaterelő múltból. 
2. A gyerek harapdálását én tiltom az első perctől! De nem haragszom, nem vagyok felháborodva, csak egyértelművé teszem, mit várok a kutyától! Ott vagyok mindig a közös játékuk közben. Kormányozom mindkettőjüket. Hamar megértik a kiskutyáink, hogy a gyerek nem játékszer!  A gyerekek meg azt, hogy nem futkároznak, ugrálnak, sikongatnak a kiskutya közelében, de inkább labdát dobálnak neki, vagy jutalomfalattal kötik le a figyelmét. Fontos, hogy  nem kell felpörgetni a kutyát játékkal, de inkább lassítani célszerű a gyerek társaságában. Sétákkal, szabad rohangálással kutyatársaságban lehet a feles energiáit levezetni, nem a gyerekkel való futkározásban! Attól érzi igazán jól magát a kutya, nem akkor, ha megpróbáljuk szórakoztatni a saját igényeink szerint. Sok ember képzeli azt, hogy a kutya felhúzható és kikapcsolható, igény szerint! NEM!

3.Legyen VIDEÓVAL illusztrált példa is:
Kende és a kölykök.  Sok-sok plüss tettem ki, ami érdekes és cipelni való, arra tereltem a kiskutyák figyelmét. A gyerek nem önmagát kínálja fel játékként! Közös játék a cél, ahol a kölyök is és a gyerek is tanul! Megtanulják, hogy nem egymás játékszerei, de ha együtt vannak, kölcsönösen figyelnek egymásra! Persze itt is kell egy irányító, ez én vagyok! Sem a gyerek, sem a kutya nem tudhatja, mi lenne a jó megoldás. Meg kell tanítani nekik!  

Kamasz kutyák - Amikor a kutyák kergették volna megállt, adott nekik jutalomfalatot. A túlzott érdeklődésből elhívtam a kutyákat én is falatot adtam, vagy rátereltük a figyelmüket az evésre, a tálban levő tápra.

Másik korosztály, fiatalabb gyerek: Gerda. A pici gyereket is megtanítjuk, üljön le, legyen nyugodt a kiskutya közelében és puha játékokkal való huzakodás lehet a játékuk.......és számtalan élet adta lehetőség, megoldás, amit mindenkinek magának kell megoldania. Senki ne várja , hogy majd a kölyök kutya tanítás és irányítás nélkül tudni fogja és "hibátlan" kutyává cseperedik! A kölyök kor az alapozás, amit itt elmulasztunk, az később sokszorosan visszaüt. ( 2015. 10. 18.)

Ember elleni agresszió .

Ez nem hagyományos kutyaképzés! Ez a munka vészhelyzethez van! Egy súlyos ember elleni agresszió kezelése.  Ez a kutya megharapta kétszer a család 13 éves lányát és 47 öltéssel varrták össze a sérüléseit! Elaltatás előtt kapott egy esélyt a kutya. Egy profit látunk, dolgozni a kutyával, hogy felmérje az állapotát. Addig nem tud a kutyával mit kezdeni, amíg az menekülne és félelmében vissza támad, harapna, ha tudna! Az ellenállást le kell győzni, mielőtt bármilyen érdemi munka történhetne! Szép szóval, nyugalommal már csak akkor tud kommunikálni a kutyával, amikor az ember felé bizalmát vesztett kutya lenyugszik.
Itt az ember nyugodt, összeszedet, de szüksége van a fizikai és mentális erejére! A kutya harcol, védi önmagát! Szép szóval meggyőzni, hogy helyesen viselkedjen dőreség lenne, hiszen nem beszéddel kommunikálnak a kutyák! Az emberi nyelv, idegen nyelv neki! Ösztönösen és kutyául védekezik!

Hervé Pupier

bővebben itt olvashatsz róla. www.hervepupier.com

Nincs az az eszköz, ami pótolja az ember tudását, figyelmét a kutya felé! Hihetetlen koncentráció, mentális erő, kutya ismeret kell ahhoz, amit a videón látunk! Nem kiképzés, nem tréning, nem mindenkinek ajánlott módszer! Nem is előadás, hogy a tréner zsenialitása derüljön ki. A kutyának akar segíteni, hogy esélyt kapjon a további életre!
A kutya nem domináns, nem akar ölni és kimerül ebben a helyzetben, pont úgy, mint az ember. A kutya nem akar ilyen lenni, az ő élete így alakult, rosszkor volt rossz helyen, nem megfelelő kezekbe került . 
Félreismert, félre nevelt kutya, több év mire ilyen állapotba jut. Hervé Pupier, megpróbálta , de végül felelősséggel döntött. 

"Azt tanácsoltam eutanázia rá, mint túl veszélyes eb, újoncok kezében " 

Másik téma. Egy lehetséges módja kutyák közötti agresszió kezelésnek hagyományos módon. Eléggé el nem ítélhető fojtólánc és rángatás kíséretében. (ironikus megjegyzés ) Itt szükséges és jó eszközhasználat. 

Mielőtt ide eljutottak, egyenként megismerkedett Hervé Pupier a kutyákkal, kézbe vette őket, na és természetesen a gazdákkal is kommunikált, megnézte hogyan kezelik a kutyát. Több figyelmet és szeretetet látok a kutyák felé, pedig az eleje kényszerítés! De durvaság, düh és a kutya megalázásának a szándéka nélkül!
Nem kell görbe hát, maga alá húzott farok.  Megtolni, se kell egyiket sem!( ez egy utalás a 2015-ben kipattant történetre . Erre) 

Mint minden eszköznek a fém fojtónak is "történelme" van.
Azért, előírás a vizsgán, versenyen, mert az alá nem lehet elrejteni semmit. Sem szögeket, sem vékony madzagokat, az újkori történelemben az elektromos jeladó elrejtését  is kizárja. Lazán, nem fojtóra állított nyakörvvel, láthatóvá válik, hogy hol tart a kutya kiképzése és milyen módszerrel jutottak el odáig.  Valóban 1 szóra, vonakodás nélkül (már kényszerítés nélkül) képes végrehajtani az adott gyakorlatot, figyelmesen, lendületesen, koncentráltan („boldogan”) vagy csak belerángatták, erőszakkal beletették, durván belekényszerítették a feladat végrehajtásba!
A kiképzők rengeteg eszközt használnak, míg eljutnak a vizsga, versenyszintű vizsgafeladat bemutatásáig, de nem az eszköz a legfontosabb.

Ráadásul a sok évtized alatt sok változás van, volt, a módszerekben, a kiképzés tematikája változik, fejlődik. Csak nálunk reked meg a fejlődés és nem sikerül előre lépni ! ( 2015.)

Érvek a jutalomfalat mellett

A falat, a természetes étel szaga, amivel "megvezetjük" a kutyát a kívánt pozícióba hozzuk, kötjük hozzá a vezényszót és jutalmazzuk a falattal a kívánt viselkedést. Ez a falat lesz az elsődleges megerősítő (jutalom), a dicséret, az elégedett hangon kimondott szó vagy simogatás a másodlagos megerősítő (jutalom). A figyelmes kutya, hamar megtanulja, hogy a kezünkben levő jutalomfalat az övé lesz. A jó orrú kutya ráadásul érzi is a szagát, hiába dugjuk a kezünket a hátunk mögé.  Feszülten nézi, arra fókuszál, mikor kapja már meg. A tanítás végső célja, hogy elsődleges megerősítő jutalomfalat nélkül is hajtsa végre a feladatot, ezért fokozatosan elhagyjuk a falatot, de előbb meg kell értetni a kutyával, hogy miért is nem szeretnénk, ha a kezünkben levő falat lenne számára a legfontosabb!

Hiába mondogatnánk neki, hogy jaj, hát ne nézd már, ne a falatért csináld, csak azért tedd meg, mert mondom neked, én úgy szeretném! Számára logikátlan, értelmezhetetlen, hogy változtatunk a szokásainkon és motiváció nélkül előbb-utóbb elvesztené az érdeklődését is. Fiatal, növendék kutyánál csak rövid ideig tartható fent a koncentráció, de törekedni kell rá, fokozatosan nyújtani az időt. Ez később jól jön, amikor egy éves kora körül már a tényleges, vizsgarend szerinti kiképzésbe kezdünk. Ott a formai dolgok nagy hangsúlyt kapnak. Érdemes jól lerakni az alapokat, mert a hétköznapi életben is jól jön, ha a kutya gyorsan és azonnal reagál, vonakodás nélkül hajtja végre, amit kérünk tőle! 

Szóval a falat elhagyásának csak akkor van értelme, ha valóban megtanulta a kutya a vezényszót, vagy a falat helyett tudunk más motivációs eszközt bevetni. Továbbá, ha a kutya képes 10-20 percig koncentrált figyelemmel "dolgozni" elvonó ingerek mellett, bárhol, bármikor. A kora szerint erre a koncentrált, figyelemre csak felnőtt kutya képes, ha megfelelően ki is képezték a feladatra! Ezért a tanulás elején, felesleges azon töprengeni, hogy de jó lenne, ha nem lenne szükség semmire és a kutya magától mindent tudna. Nem lesz felnőtt korára sem "okosabb", ha nem fordítunk időt és figyelmet rá kölyök, növendék korban! Miért a természetes étel szaga? Az evés nagy motiváció! A kutya legfőbb érzékszerve az orra! Az ösztönök által vezérelt belső motiváció, megfelelő alap a tanuláshoz.

Egy másik érvelés, mert nagyon sokan eljutottak már a felismerésig és nagyon régen. Ennek ellenére a mai napig győzködni kell az embereket, hiszen vannak "dogmák" amik mélyen beágyazódtak. A fotót figyelmesen nézd meg! A kutya az ember szemébe néz, nem a falatra fókuszál! 

Javasolt írás -  unDOGmatik

Kutyaiskola, helyes póráz kezelés

Rendre visszatérő kérdés, mert nem működik jól valamiért, az adott szituációban, vagy a kapott tanács nem érthető. Hogyan vezessük pórázon?!

Melyik módszer a legjobb, hogyan kellene helyesen csinálni?  Rántsam, noszogassam, csalogassam falattal, büntessem , legyek szigorú vele? - hangzik  el, rendre a kérdés újból és újból.  A témát sokan és sokféleképpen leírták már én is többször. Most  egy oldalra gyűjtöttem a linkeket, videókat. Itt csak az írásra és az illusztrálásra van lehetőség, de a gyakorlatban  a kutyához és az adott gazdihoz, helyzethez kell igazítani hogyan "kell". Azaz hogyan a legjobb kettőjüknek. Hiszen "csak" a napi városi sétához, vagy "csak" az alkalmankénti sétához, vagy vizsgához, más -más a követelmény. 

A kutya temperamentuma, motiváltsága, külső környezet hatása is nagyban befolyásoló tényező.

Minden iskolán és minden oktató másként magyarázza el, az oktatók beleteszik saját tapasztalataikat, meggyőződésüket-hogyan is kell. Én is eltudom mondani több formában. Meg is teszem, amikor látom szemtől szembe a gazdit, aki bár hallja, de nem érti az információt. Vagy érti, de képtelen a kutyát azonnal  a mondott módon vezetni. Idegen kutyát sose veszek ki a gazdi kezéből, verbálisan magyarázom, vagy  másik kutyásra irányítom a figyelmét és úgy  oktatom. Saját tenyésztésű kutyáinkkal is így teszek, de a végső esetben őket ki tudom venni a gazdi kezéből, hiszen erős kapocs van közöttünk még az alomban töltött időből. Szóval, mondom és mutatom. Jaj, nagyon húz, nem bírok vele, hogyan szoktassam le erről? írtam erről sokszor  mert tipikus és gyakori kérdés. Olvasd el majd ezt is , a sétákról így írtam amikor  ezredszer kérdezte valaki.

Mivel nekem évek óta adott a lehetőség, hogy a születésétől, látom ismerem a kutyáimat picit más a viszonyunk, ezért a tanulás folyamatos, az alomban elkezdődik. Ám minden egyes új kutyát, nekem is meg kell tanítani az alapokra, a városban való közlekedésre! Automatikusan és magától nem tudja! Abban az esetben, ha az anyjával, vagy a másik kutyával vinném, a KUTYÁHOZ igazodna, ő irányítaná a kölyköt, nem én!  Persze ez esetünkben előny is, mert az anyja, a többi kutya jól nevelt, szoros kötödéssel van felém. Ennek ellenére nem bízhatom a kutyára a teljes tanítást, mert később önállóan, megbízhatóan VELEM  kell "dolgoznia " minden új kutyának! 

A kutyának az munka, hogy rám figyel, vezényszóra végrehajt formagyakorlatokat, ügyességi feladatokat. Ezek a gyakorlatok helyettesítik a vadászatot, az élelemszerzést, ami a ragadozó állat múltjából fakadó "öröksége" ösztönös képessége  a kutyának! Ebben a videóban : -katt a szövegre 'Ha megnézed a filmet láthatod hogyan vezetem pórázon az utcán szájkosárban és fegyelmezetten közlekedve. Laza pórázon, de láb mellett halad a kutya, céltudatosan haladunk. Nem lődörgök, nem bámészkodom, nem telefonálok, de még csak nem is beszélgetek senkivel. Bár nem nézek a kutyára és a kutya sem rám, azért koncentrálunk egymásra. A kezem, a hangom, a testtartásom  irányítja a kutyát. 

Nem külön- külön, de egyszerre! Én látom és figyelem a környezet eseményeit, fejben tudom mi történhet, hogyan viselkednek az emberek, mi történik, ha jön egy autó. A kutya nem tudja előre fejben, mi fog történni, csak az őt érő ingerre reagál! Ezért, ÉN közvetítek a kutyának, én irányítom pórázkezeléssel, megtanult vezényszavakkal ! Nem várom el tőle, hogy tudja lassítani kell, kerülni kell, gyorsan, vagy lassan kell haladni, vagy netán várakozni kell! Én,  a gondolkozó ember tudom, hogy a városban hogyan lehet és kell közlekedni!  Úgy, hogy nekem is, a kutyának is, a többi embernek is jó legyen!

Más helyszín, más feladat. 

Bal kézben a falat ...katt a szövegre! Lásd és olvasd a linken részletesen. Röviden >>>Póráz a jobb kezemben, lazán! A jutalomfalat a bal kezemben. Nem a falattal csalogatom a kutyát, hanem  motiválom  és a kívánt pozícióba hozom, majd a jóra jutalmazom, megerősítem a helyes viselkedést! 

A kis kitérő után térjünk vissza az iskolai tanuláshoz. 

 

Mi így csináltuk csoportban, amikor már megtanulták a gazdik, a pórázon vezetés helyes technikáját! Sokat és sokszor kell ezt még gyakorolni, hogy készség szintű tudás legyen és bárhol, bármikor, bármilyen elvonó inger között ez működjön is! Az első videóban láthatod a pórázkezelést, amikor gyakorlott kutyás vezet egy kutyát, aki a tanulás elején van. A kutya nem az övé, de nem itt kezdenek ismerkedni az alapokkal. Otthon, négyszemközt, elvonó ingerek nélkül  már többször gyakoroltak. Majd >>>

Paskal, a két éves dog. Neki a kutyák közötti viselkedéssel volt gondja. Támad, vagy nem hallgat a gazdájára, ha mást fontosabb dolognak gondol. Behívás problémával jött konkrétan, de egy sor dolgot helyre kellett tenni mielőtt a behívásra tértünk volna. Harmadik hétvégét töltötte velünk és annak az eredményét láthatod a videón. Ez összesen hat alkalom, 1-1 óra foglalkozás volt a csoportban. Utána, előtte beszélgetés, tanácsadás, na meg a házi feladat.

Nézzétek a kicsi westit a csoportban! Ő azért jött, mert a kutya neveletlen, ugatós és nem tudja hogyan nevelhetné jól. Az ugatásról szerette volna leszoktatni, mert a campingben, vagy idegen helyen állandóan ugat. Miért ugat? Volt a kulcskérdés, amit megfejtettünk közösen! Kiderült sétálni sétált rendszeresen, de sose engedték szabadon játszani, hancúrozni, se parkban, se sehol a lakáson kívül. Az indok : ha elengednék nem jönne vissza. Ő összesen három alkalommal állt be ( a felvételig) a csoportba. Még egy óvodás napot is eltöltött velünk, hogy szabadon játszhasson és a játékból elhívást gyakorolni tudja a gazdi. 4 X 1 óra, +tanács+ otthoni napi gyakorlás, alatt jutott erre a szintre. Megbeszéltük miért ugat,  kapott egy javaslatot mit tegyen, miért más szemlélettel álljon  a kutyához. Esélyt kapott a kutya és a parkban lekerült a póráz és lám, szabadon engedve se szalad világgá! Ettől az ugatás is abbamaradt, mert nem kellett hosszasan ugatnia, megértették miért ugat és reagáltak rá. Nem tiltással és nem szidással, mert  elfogadták, hogy a kutya közölni akar valamit az ugatással. Jobban  odafigyeltek a kutyára és a hosszas, órákon át tartó ugatás megszűnt.

Vissza a pórázon vezetésre, és egy fontos gondolat. A mechanikus, robotszerű pórázon menetelésnek órákon át, semmi értelme nem lenne, attól csak kedvetlen és feszült lenne a kutya, nem megtanulná, de elunná a gyakorlatozást! Változatos helyzetekben gyakorolunk, kombináljuk  a feladatokat. Pórázon vezetjük az ügyességi feladatok közben is, ami tanulás és lazítás is egyben! A közösen végzett feladatok alakítják a kutyával való kapcsolatunkat. Mi megtanulunk figyelni rá, ő megtanul figyelni ránk és egyre kevésbé lesz szükség a pórázra. Majd póráz nélkül, szóval is láb mellett tarthatjuk, mert szívesen van velünk. A városban kötelező a póráz használata, a napi sétákhoz elengedhetetlen kellék. Ám a póráz csak egy hasznos eszköz, nem a büntetés, korlátozás  és nem is a fenyítés eszköze! Ha ütöd vele, ha rángatod, ha lobogsz a végén, a séta minden lesz, csak nem örömteli tevékenység a kutyával. A formát, a  vezényszót megtanulva "lábhoz" a szép, koncentrált követés is meg lesz, a legszükségesebb helyzetben avagy vizsgafeladatként! 

Hiszed, nem e, a mi kutyáink nem csak a pályán tudnak "rendesen" viselkedni.