Neveld, tanítsd, ne halogasd! Cibál,rág, felugrál

Kiemeltem a kölyökkutya blogba írt bejegyzésből két témát, amire rendre rákérdeznek. Szinte megoldhatatlan problémának tüntetik fel, úgy beszélnek róla, mintha ez a kutya jellemhibája lenne. Így azt gondoltam leírom, mennyi hiba lehetőséget rejt a kölyök kutya nevelése. Főleg akkor, ha csupa jó szándékból, téves elképzelés alapján haladunk. Könnyedén megtaníthatunk a kutyának néhány viselkedést, amit később viselkedészavarként, a kutya rossz tulajdonságaként írunk le. 

Kikerül a kutya az alomból, új gazdija, új családja lesz. Bizony egyedül marad, kutyatársaság nélkül, a megszokott környezete és játékai – testvéreivel való birkózás nélkül. Picit bánatos, picit kedvetlen, de az élet utat tőr, és néhány nap után belelendül a játékba! Cibál, rág, harap, felfedez, ösztönösen kutyaként viselkedik. Kezdetben mindenki lelkesen részt vesz a kutya játékában, örül, hogy milyen aranyos, milyen kis vagány. Aztán észre veszi, hogy a kutya felhergeli magát, egyre vadabbul és vadabbul harap, nem lehet leállítani . Akkor jönnek a jó tanácsok, a régi emlékek, hogy csapj rá újsággal, nyomd le, rázd meg a grabancát, szólj rá keményen, magas hangon imitálj fájdalmat, aztán majd abba hagyja! 

Hát nem hagyja abba. 
Vagy látszólag igen, de az nem tartós eredmény, minden játéknál, újrakezdődik, tán hevesebben, mint az előző alkalmakkor.  Jön a kétségbeesés, uram isten, nem leszek falkavezér, lefog győzni a kutyám és átveszi az irányítást! Ez a falkavezér teória már régen megdőlt, de makacsul befészkelődött az emberek tudatába és elindul a kutya leszoktatása. Én soha nem szoktatom le a kutyát semmiről, de minden igyekezetemmel egy jól nevelt, fegyelmezett, sok örömet és büszkeséget adó kutyára törekszem. 

Játszom harci játékot a kutyával, de úgy, hogy az eseményeket én irányítom. Így írtam erről tavaly. Videón is bemutattam.

Aztán a harapdálós, lebirkózós játék következett, mert ez hiányzott olyan nagyon neki, hiszen a testvérekkel ilyen módon játszott reggelenként és napközben többször!  Ez látszólag egyszerű játék, de nem az! A tűhegyes fogacskákkal bizony kellemetlen még a kiskutyák harapása is. Ezért nem a csupasz kezemet kínáltam fel harapdálásra, de a karomat, amit védett a pulóverem ujja.Nem hajoltam rá, nem bosszantottam, nem mérgesítettem, csak játszottunk! Egyenlő volt a küzdelem, nem okoztam fájdalmat neki, ő se nekem, mert én már megtanultam, hogyan kell irányítani egy ilyen játékos harcot!  Két perc volt az egész, megdicsértem, befejeztem a játékot.

A tanulás itt véget is ért, levittem a kertbe, pisilni, kakilni. Jól ki is számítottam az időt, hogy ez már esedékes, megkapta a „dolgok” elvégzéséért is a dicséretet. Picit visszamehetett a lakásba, Győző is játszott vele. Az egész háromnegyed óra volt, aztán ment a helyére, ott rövid idő múlva el is aludt. FONTOS! Ez reggel, a célzott tanulás végén volt! Nem ezzel kezdtük, hogy a kicsi kutyát szórakoztassuk! Ez a játék velünk, csak a bónusz jutalom, a legkedvesebb játéka, befejezésül! Nem hergeltem folyamatosan, hogy harc készültségbe jöjjön, és nem volt cél dühös kis pukkancs kutyát csinálni belőle! 

Kiegészítés az íráshoz. A játékos harc kivitelezéséhez, tudni kell irányítani a kicsi kutyát. Úgy kell játszani, hogy ne legyen dühös, de azért harcoljon és nyerjen! Viszont, ne kerekedjen fölénk!  Ezért nem jó, ha fáj a harapása, mert akkor önkéntelenül is sebezhetők leszünk, egy idő után meg durvák a kölyökkel. Ennek megelőzésére védő kesztyű, vagy egyéb védő ruhában kezdeményezzük ezt a játékot. Jó tudni azt a trükköt hogyan éreztessük a kutyával, hogy mi erősek és céltudatosak vagyunk.

Ez a trükk az anatómia ismerete.( csak akkor csináld, ha érted és érzed a kutyát, valóban ismered a testtájakat és azt is hogyan működnek) 
A kutya fej két fő részből áll, a koponya és az orr rész csontjai. Az orr álcsontból és álkapocs csontból áll, ebben vannak a fogak. Az álcsont mozdulatlan, az álkapocs mozog (az álkapocsban vannak az alsó fogak) Ezért ha az álkapocs csontot enyhén lenyomjuk, a kutya nem tud harapni, hiszen felülről nem tud rázárni a kezünkre. Az álcsontot nem tudja akarattal mozdítani, azt csak  az álkapoccsal teheti. Viszont azt helyben tartjuk. Szóval játék közben, ha nagyon harap, nem elrángatjuk, elhúzzuk a kezünket, de betoljuk a kutya szájába, enyhén lefele tartva az álkapcsát. Megszűnik a harapás, de lehet, egy picit vergődik, tiltakozik a kutya. Addig tartjuk lent enyhe kényszerrel, amíg megnyugszik, feladja a küzdelmet, akkor gyorsan elengedjük, felállunk, dobunk neki labdát, plüss állatot, hecc bőrt, vagy adunk juti falatot.

Sokkal egyszerűbb, ha nem hergeljük fel a kutyát, nem feszítjük túl! Csak annyit játszunk ilyent, amíg nálunk az irányítás! Napi egy harci játék bőven elég.Van, hogy minden igyekezetünk ellenére túlpörgetjük a kutyát, nagyon nem akar leállni néhány ilyen huzakodás után. Akkor ott kell hagyni, helyére küldeni, mert fárad, azért pörög túl. Amikor kutyatársaságba is megy, ezek a játékok már nem szükségesek, hiszen nem kell pótolni semmit. Hat hónapos kortól, meg a segéd játszhat vele harci játékot, a KUTYAISKOLÁN. A gazdának már nem kell. A gátolt harapás 4 hónapos korra kialakul egyébként, ha jól neveljük.

Másik gyakran elhangzó panasz, hogy a kutya felugrál! MINŐ MEGLEPŐ, ezt is az ember tanítja meg neki, pedig mindenki szent meggyőződése, hogy ez a kutya rossz tulajdonsága, amiről büntetéssel kell leszoktatni. Ugyanebben a videóban látható, (lenne) ha én nem kapcsolnék időben. Így írtam erről: Azonnal ki is szúrta, hogy tömény illat jön az asztalról, ott a sok finomság. Változtattam a helyszínt, variáltam, de mindig nálam kötött ki és nézet rám, felcsimpaszkodott adjam már a falatot!

Nem kezdtem el szidni, nem mondogattam neki, hogy ezt ne tegyed, ne ugrálj, na, ne te rossz kutya addig nem kapsz falatot, amíg szépen nem viselkedsz! Ezzel szemben elkezdtem dobálni a falatot, hogy eltereljem a figyelmét az asztalon levő tálról. Tulajdonképpen arra jutalmaztam, hogy eltávolodik tőlem. Persze, ő mindig visszatért kapaszkodott volna fel, hogy elérje a tálat.  Én tovább gondoltam, használtam az eszemet, ahelyett, hogy a kutya büntetésével lettem volna elfoglalva! Felálltam, feltettem a tálat a szekrény tetejére és máris megszűnt a kutya számára az erős inger! Nyugodtan folytattam az elképzelt tréninget, a kutya tanítását. Lekötöttem a figyelmét, hogy pozíciókat tanítottam neki. „Ül” ,”fekszik”

Ugyan ezt az elvet követem a találkozásokkor való felugrálás ellen is. Nem tanítom meg a hibás viselkedésre, mert lehajolok és csak akkor dicsérem, simogatom, ha négy lábon van. Felkészülök a találkozásra és van a zsebemben, kezemben falat, ha nagyobb megerősítésre van szükségem, mint egy simogatás. Labda, játék eldobásával is elterelhetem, mert ami gurul, mozog, távolodik, felkelti a kölyök figyelmét. Persze csak ha látja, nem a feje fölött és a háta mögött lóbálom, vagy dobom el a tárgyat. Ilyenkor ügyelek arra, hogy a tárgyat vissza is hozza, mert később az apport tanulandó feladat lesz! Figyelnem kell, hogy itt se tanítsak hibás viselkedést!
Nem kergetőzők a kutyával, boldogan szemlélve, hogy szaladgál és menekíti előlem a labdát. Azt sem nyugtázom, hogy tőlem távol ledobja és ott hagyja. Ilyen apróságokon múlik, hogy később nem kell újratanítanom amikor a tényleges vizsgaszintű kiképzéshez érünk. Ami a videóban még feltűnő, azaz jó eséllyel keveseknek tűnik fel, hogy nincs vezényszó és nem beszélek a kutyához. Tudatos, nem véletlenül alakul így. 

A klikker tréning máshogy épül fel, mint a hagyományos klasszikus kondicionálással való tanulás. A vezényszó, a szó később kapcsolódik be, az egy következő tanulási szakasz lesz. Szoktam beszélni a kutyához, csacsogok, szeretgetem, de az a pihenő időben van. Engem nem azért szeretnek a kutyák, hogy tutujgatom, kényeztetem, rájuk hagyok mindent! Sokkal inkább azért, mert értjük egymást, tanítom őket, cserébe megtanulták én mitől vagyok elégedett! Nem robotok, ők is hibáznak, de az nem olyan esemény, amire állandóan emlékezni kéne és rettegni, mikor következik be újra! Nem mesélem mindenkinek, hogy mennyi rosszaságot követ el a kutya, mert nem a hibák határozzák meg őt, de sokkal inkább a jó dolgok! Pozitív megerősítés! Egy elv, ami mentén haladok. Régen tudom, hogy  durvasággal, büntetéssel csak egy ideges, elbizonytalanodó, tiltakozó, hisztis kutyát nevelhetnék, így azt kerülöm. Olyan helyzetet teremtek, hogy csak ritkán kelljen kényszerítéshez folyamodni.  
Vannak tilos dolgok, de annak köre szűk, viszont betartásuk kötelező! Ott nincs engedékenység, választási lehetőség. EZ A KUTYA ÉPSÉGÉT, ÉLETÉT VESZÉLYEZTETŐ helyzetek köre! 

( 2015.) 

Mit csináljak A KUTYÁVAL, mert harap!

Soha el nem múló kérdés, probléma: mit csináljak A KUTYÁVAL, mert harap! Az általános tanács elhangzik, leíródik tízezredszer is, de mindenki egyéni probléma megoldásra vágyik. Ott és akkor, amikor megéli, hogy a kedves, aranyos, bájos kiskutya harapni is tud, ami bizony fájdalmas. Többnyire a játék alkalmával teszi, de tiltás, büntetés, korlátozás alkalmával vissza szól, morog, meglepő módon harap is. 

Nálunk is előfordul, de ez nekünk nem okoz problémát, hiszen tudjuk, hogy a kutya a morgással kommunikál, a fogával "fog"- azaz meg fog dolgokat, hiszen nincs keze! Beszélni se tud, hogy azt mondja esetenként, hagyjál békén! Mi mindig az adott helyzetnek megfelelően reagálunk, a kutya hangulata, az árulkodó testjelei alapján. 
Nyesegetni kell a szárnyait, csillapítani a feszültséget vagy más félreértés van közöttünk, ami kiváltotta a kutya viselkedését? Döntés helyzetben vagyunk és nagy rutinnal egy pillanat alatt döntünk is. Kialakítottunk egy szokást, rendet, ahogyan a kicsi kutya nevelődik nálunk. A napi életritmusba, a család, a többi kutya közé kell beilleszteni a kölyköt, úgy, hogy maximálisan fejlődhessen, az egyéniségének megfelelően. Neveljük, formáljuk, tanítjuk, nem úgy nő fel, mint a gomba! Határozott, következetes nevelés, sok szeretettel, de legfőképpen nagy - nagy figyelemmel a kutya felé!

Nálunk a kölyökkutya nincs állandóan láb alatt, mert a kertünk több részre van osztva. Kertes házban lakunk, de a kutyák, kertben és lakásban is élnek. Az alom, a kennel, a kert hátsó részében van, az ott levő kis ház a szülőszoba. Abban cseperedik mindenki 4 hetes koráig. Onnan indulnak a "világba" , azaz hétről hétre tágul a mozgásterük. Először kerti kutyák, mert az egészséges fejlődéshez a levegő, a napfény, a mozgás, a természetes kutyalét elengedhetetlen, szerintünk. Így szépen fokozatosan ismertetjük meg a kölyköket az emberi világgal, szoktatjuk őket a lakáshoz. Családi kutyák, kísérő, sport, házőrző , jó esetben tenyészkutyák lesznek. Városi kutyák, akiknek rengeteg tanulni valójuk van.

A lakásban nyugodt viselkedést várunk, ez a hosszútávú cél. Nevelésükben az emberi szabályok megtanulására helyezzük a hangsúlyt, mert kutyaként jól tudnak működni, azt nem kell megtanítani nekik. Magabiztos, határozott, öntudatos , érdeklődő, kíváncsi, tettre kész eb, ez nálunk alap kívánalom. Innen indulunk.

Amikor velünk van nem játszunk vele, hogy jól érezze magát, de játékosan tanítjuk, közben korrigáljuk, tiltjuk is a nekünk nem tetsző viselkedést. Nem töltjük az egész napot a kutyával, ezért az egyedül maradást is meg kell tanulnia, bár igazán sosincs egyedül a szó szoros értelmében. Anyja, féltestvérei, apja, vagy nagyapja társaságában cseperedik. Nem falkában, mint inkább családi kötelékben és önállóságra is szoktatva.

Bizony én használom a költséget igénylő kényelmi megoldásokat, jó szervezéssel próbálom  örömmé tenni a kutyatartást. Csinálom, ahogy nekem és a kutyáknak is jó. Például ilyen beruházás, a szoba ketrec, ami sok bosszúságtól kímél meg, de nem csökkenti a tanulni valók tárházát.
Sok-sok éve egy angol könyvben olvastam először erről a lehetőségről, míg sikerült egyet megvenni. Azóta rendületlenül használom. Nem más ez, mint a bokszban alvás.

Tanítom erre is, mert nálunk a benti alváshoz ezt használjuk évek óta. Ám ehhez egy fáradt, jól lakott, alváshoz készülődő kutya kell, hogy ne legyen cirkusz és hiszti.
Bent is van, a családi élet részese így, de én is tudom csinálni a dolgom, idegeskedés nélkül. Segít a szobatisztaságra nevelésben, nyugalmat, elvonulási lehetőséget ad a kutyának, saját helye, kis kuckója van, amit szeret.

Célirányosan foglalkozom vele, a többi időt meg a kertben tölti, hol egyedül, hol a többi kutyával. A foglalkozásra néhány példa:

Neveld, tanítsd, ne halogasd!

Pórázon, hogyan állj neki?

Klikker, jutalomfalat

Amikor büntetem a kutyát, vagy letiltok bármilyen viselkedést, nem tudom videózni, hiszen nem törekszem arra, hogy ismételjen egy rossz viselkedést! Ezzel szemben a jó, a kívánatos viselkedést állandóan ismételtetem a kutyával, mert olyan helyzetet teremtek, hogy azt sűrűn megtehesse! Az ilyen sok jó viselkedésre jutalmat is kap!  MINDIG és AZONNAL. Falat, labda, simogatás, mozdulat, dicsérő hang. Kezdetben ezt a sort így együtt, majd eljutunk oda, hogy csak a szó is, egyenértékű lesz, falattal, labdával vagy bármilyen jutalommal!

A büntetést csak leírni tudom többnyire. Le is írtam. Na de, minden mozzanatról nem írhatok, ám élő szóban még sok életszerű történetem van. 

Szemléletes példák. 

1.Előfordul rendszeresen, hogy a kölyök egyszer csak kitalálja, hogy megakadályoz a haladásban, és bokán vagy vádlin harap. Az első alkalommal sem hagyom, hogy a lábam harapja, lesodrom, rádörrentek neeem, de azon nyomban terelem a figyelmét egy másik játék felé! Nincs lelki fröccs, kérlelés, de túlzott megtorlás sem, hiszen látom, hogy az anyjuk így játszik velük és ők is egymással. A csánk megfogása, a „megállítás” ösztönös tevékenység, mélyen kódolt viselkedés, a marhaterelő múltból. 
2. A gyerek harapdálását én tiltom az első perctől! De nem haragszom, nem vagyok felháborodva, csak egyértelművé teszem, mit várok a kutyától! Ott vagyok mindig a közös játékuk közben. Kormányozom mindkettőjüket. Hamar megértik a kiskutyáink, hogy a gyerek nem játékszer!  A gyerekek meg azt, hogy nem futkároznak, ugrálnak, sikongatnak a kiskutya közelében, de inkább labdát dobálnak neki, vagy jutalomfalattal kötik le a figyelmét. Fontos, hogy  nem kell felpörgetni a kutyát játékkal, de inkább lassítani célszerű a gyerek társaságában. Sétákkal, szabad rohangálással kutyatársaságban lehet a feles energiáit levezetni, nem a gyerekkel való futkározásban! Attól érzi igazán jól magát a kutya, nem akkor, ha megpróbáljuk szórakoztatni a saját igényeink szerint. Sok ember képzeli azt, hogy a kutya felhúzható és kikapcsolható, igény szerint! NEM!

3.Legyen VIDEÓVAL illusztrált példa is:
Kende és a kölykök.  Sok-sok plüss tettem ki, ami érdekes és cipelni való, arra tereltem a kiskutyák figyelmét. A gyerek nem önmagát kínálja fel játékként! Közös játék a cél, ahol a kölyök is és a gyerek is tanul! Megtanulják, hogy nem egymás játékszerei, de ha együtt vannak, kölcsönösen figyelnek egymásra! Persze itt is kell egy irányító, ez én vagyok! Sem a gyerek, sem a kutya nem tudhatja, mi lenne a jó megoldás. Meg kell tanítani nekik!  

Kamasz kutyák - Amikor a kutyák kergették volna megállt, adott nekik jutalomfalatot. A túlzott érdeklődésből elhívtam a kutyákat én is falatot adtam, vagy rátereltük a figyelmüket az evésre, a tálban levő tápra.

Másik korosztály, fiatalabb gyerek: Gerda. A pici gyereket is megtanítjuk, üljön le, legyen nyugodt a kiskutya közelében és puha játékokkal való huzakodás lehet a játékuk.......és számtalan élet adta lehetőség, megoldás, amit mindenkinek magának kell megoldania. Senki ne várja , hogy majd a kölyök kutya tanítás és irányítás nélkül tudni fogja és "hibátlan" kutyává cseperedik! A kölyök kor az alapozás, amit itt elmulasztunk, az később sokszorosan visszaüt. ( 2015. 10. 18.)